„Rossz úton jár, aki álmokból épít várat, s közben elfelejt élni.”Ki ne ismerné ezt a mondatot, ugye? Ha csak egy történetet választhatnék, ami meghatározó volt az életemben, gondolkodás nélkül vágnám rá, hogy a Harry Potter, hisz ha nincs a Roxfort, talán én sem válok igazi olvasó felnőtté. Persze korábban is szerettem olvasni, de Rowling világa igazi fordulópont volt az életemben.Ha pedig egy kicsit visszamegyünk az időben, eszembe jut egy kép a nagymamám padlásáról, ahol rábukkantam egy poros, sárga kis pöttyös könyvecskére, aminek a borítóján két kislány volt. Még aznap a padláson elolvastam Erich Kästner Két Lottiját, majd megkérdeztem a nagyimat hazavihetem-e a kötetet. Ezután 15 éves koromig minden nyáron elolvastam a két testvér kalandos történetét, de máig sokszor eszembe jut és az egyik legkedvesebb olvasmányomként tekintek rá.

S, ha van mese, ami felnőttként is újra és újra tanít nekünk valamit, sőt kifejezetten azt gondolom hogy minden felnőttnek el kellene olvasni, az egyértelműen A kis herceg.„Magunkon ítélkezni sokkal nehezebb, mint máson. Ha sikerül helyesen ítélkezned saját magad fölött, az annak a jele, hogy valódi bölcs vagy.” Az ilyen, és ehhez hasonló idézetek miatt úgy gondolom, ha mindannyian tanulnánk valamit a kis hercegtől egy sokkal boldogabb világban élhetnénk.Végül, de nem utolsó sorban szeretnem kiemelni Csukás István gyermekverseit, mert úgy érzem manapság nem szentelünk elég figyelmet a verseknek, pedig mind üzennek nekünk valami fontosat. Én egyenesen rajongtam értük, a legközelebb pedig egyértelműen a Sün Balázs állt hozzám. A mai napig a kedvenc gyerekversem, s gyakran mesélem el a kisfiamnak.