Vannak tárgyak, helyek, élmények, melyek örökre rabul ejtik az embert, nem szabadul, de nem is akar, kincsként őrzi az emlékeiben, a szívében örökre. Nekem pont ilyen volt, amikor életemben először beléptem az aukciós irodába: az élmény, mely elcsábított!

Talán az illat volt az első, ami megfogott, soha addig nem éreztem hasonlót, még könyvtárakban sem. Mindig vágytam vissza, most már tudom, miért: magát a keserédes történelmet szippantottam be. Az a sok-sok régi könyv a roskadozó polcokon, olyan díszes-míves kötésben, amilyennel talán csak néhány könyvtár tiltott, titkos szegletében találkozhatunk, a nagy publikumtól elzárva. A jobb sarokban lévő szekrényben a polcokon pergamenek úgy rendezve egymásra, ahogy eddig csak filmekben láttam. Előttem a kollégám óvatosan éppen kinyit egy csatos, bőrkötéses, ki tudja hány évszázados könyvet, hogy a benne lévő iniciálékról fotókat készíthessen a speciálisan erre a célra kialakított mini stúdióban. Egy másik kollégám épp egy Radnóti által dedikált kiadvánnyal dolgozik, a mellette lévő asztalnál a kolléganőm pedig Pilinszky János első kiadású kötetéről készít leiratot. Előttem pedig kincsként őrizve, üvegvitrinbe zárva valamelyik következő aukció leendő főszereplője (hacsak addig egy frissen érkező darab le nem taszítja a trónjáról), egy Mária Terézia által szignózott pergamen levél foglal helyet, mintha ott, a történelemkönyvekből kilépve újrakoronázták volna!

Az aukciós iroda vezetőjéhez közelebb lépve megpillantom szívem legkedvesebb költőjének, az irodalmi tanulmányaim plátói szerelmének saját kezűleg írt négy oldalas autográfiáját! A szívem már majd felrobban: mégis hány szerencsés, átlagos ember létezik az egész világon, akinek ennyi irodalmi és történelmi kalandban lehet része? Meg akarom érinteni, kezembe fogni a lapokat! Itt a sürgetés, hogy azonnal legyen az enyém, de ugyanakkor, ha hozzáérek, megszűnik-e a varázslat, mint egy illúzió, szertefoszlik vajon? Még ha hozzá is érhetnék a néhány oldalas íráshoz, vajon tényleg akarom én ezt, megéri? Ekkor váratlanul megkérdezett az aukciós szakértő:

̵ Kézbe szeretnéd venni az írást? - Felszabadítólag hatott, hogy nem kellett kérnem és a döntést is meghozták helyettem: tehát megérinthetem! Egy Ady Endre által írt levelet tettek a kezembe, amit el is olvashattam. Közben várom, hogy megtörjön a bűvölet és elmúljon az izgalom, és – mint egy lavina, – omoljon rám a felismerés: „Ez csak ennyi! El is múlt!” Az ujjam mégsem szabadul, teljesen elvesztem! Feltör belőlem a büszkeség: ennek a rejtett világnak a beavatottja lettem, és mellette valami új is elkezdődött, valami, amit eddig még nem ismertem: kötődés!

A kezemben tartott kincset el kellene engedni... kellene... kellene, menni kellene dolgozni, nem ragadhatok le egy pillanatnál örökre, a Föld mozog, nekem mégis megállt.

Új érzés született bennem: vágyom rá, hogy ezt a csodát a családom, a barátaim is átérezzék, hogy ők is megtapasztalják a hihetetlen élményt! Szeretném reggel, este újra átélni, ha a könyvespolcomon legalább egy ilyen nem mindennapi kincs sugározná a nyugalmat, a tapasztalatot, a tudást! Addig a könyveim egyszerű kötetek a polcokon, de ezzel már olyan lenne, mintha a Szent Grál foglalná el a trónusát! Nem csak egy túlértékelt régi könyvet, és benne egy firkálmányt vesz az ember ilyenkor, hanem megkoronázza az embert magával az egyetemes történelemmel!