József Attila/Beöthy Zsolt: József Attila jutalomkönyve - A makói gimnáziumban jó magaviseletért és szorgalomért kapott hatodik osztályos ajándék példánya - Régi nóták

[Budapest], é.n., Pantheon Irodalmi Intézet Rt. kiadása (Globus Nyomda, Bp.), 127 p.; ill.

József Attila jutalomkönyve.
Régi Nóták. Írta: Beöthy Zsolt. Három elbeszélés.
A kötetet Haranghy Jenő szövegközti, fekete-fehér rajzai illusztrálják.
A kötet címlapjának felső részén fekete tintaírású ajándékozási bejegyzés látható: "Jozsef A. VI. o. tanulónak buzdításul szorgalma és jó magaviselete jutalmául." Aláírás helyett a jutalomkönyvet adományozó iskola, a Makói M[agyar]. Kir[ályi]. Áll[állami]. Főgimnázium pecsétje áll.

A kis kötet szerzője jól ismert a magyar irodalomtörténetben. Beöthy Zsolt (1848–1922) szépirodalmi pályája az 1870-es évek elején indult, melynél azonban mindenképp jelentősebb irodalomtörténészi munkássága. 1878-tól tanított a budapesti egyetemen, melynek 1915–16-ban rektora is volt. Harminc évig felügyelte a tanárképzést is: 1890 és 1920 között ő volt az Országos Tanárvizsgáló Bizottság elnöke. 1877-től a Magyar Tudományos Akadémia levelező, majd 1884-től rendes tagja, 1893-ban igazgatója, 1910–13 között másodelnöke volt. Emellett 1876-tól a Kisfaludy Társaság tagja, 1879-től titkára, majd 1900-tól 1922-ig elnöke. Így egy személyben több évtizedig a konzervatív szellemű irodalom és irodalomtudomány egyik vezető alakja volt, s így a hivatalos irodalmi kánon és irodalmi élet irányítója. Nem sokkal az 1921/22-es tanév vége előtt, 1922. április 18-án halt meg, haláláról természetesen minden lap, folyóirat és szellemi műhely megemlékezett.
A kötetet, amelyet Jozsef A. hatodik osztályos makói tanuló megkapott, megjelenésekor az egyik kritika így ismertette: „[Beöthy] Novellái annak idején sikert arattak, de azóta nem jelentek meg új kiadásban, nehéz hozzájuk férni s így a legtöbben inkább csak hallomásból ismerik őket. Most kedves próbát kapunk tehetségének erről az oldaláról is: Régi nóták címmel három novellája jelent meg a kitűnő írónak egy szép kötetben.” A három elbeszélés közül a névtelen kritikus az utolsót (Egy kis rab, meg egy kis koldus álma) emeli ki, mint legjobban sikerültet (Vasárnapi Újság, 1920. dec. 12. 276.). Fontos azonban megjegyezni, hogy a magyar irodalom, és azon belül a kisepikai formák között a három novella – mint a kötet címe is mondja – már a „régi nóták” közé tartoznak: a megújuló magyar irodalom túllépett ezek esztétikáján, Kosztolányi, Csáth, Móricz vagy Krúdy stb. teljesen más szellemben alkottak.

A kötet – nem szentségtörés kimondani – persze nem a szerzője, hanem egykori tulajdonosa miatt érdekes és értékes.
A rövidítéssel és ékezési hibával leírt jutalmazott diák – Jozsef A. – természetesen nem más, mint József Attila, aki ezekben az években Makón élt és tanult a helyi gimnáziumban. Nem mindig volt jó tanuló, de ekkor elhatározta, hogy javít eredményein és osztályelső lesz. És ezt meg is valósította: az az 1921/22-es tanév végén kiállított jeles bizonyítványában egyetlen kettes („rendes”) érdemjegy van csak, az is csupán az írásbeli dolgozatainak külalakjára. Eperjessy Kálmán, József Attila osztályfőnöke a bizonyítványba megjegyzésként azt is odaírta: „Tehetséges, kötelességtudó, bátor fellépésű.” (A bizonyítvány fotómásolatát közli: „És ámulok, hogy elmulok.” József Attila-iratok. Szerk.: Varga Katalin. Bp., 2005. 53.)
A bizonyítványosztásra június 29-én került sor. Ekkor József Attila több jutalmat is kapott. Az iskolai értesítőben „az önképzőkörben való működésért és az önképzőköri pályamunkáért jutalmat kaptak” névsorában ott áll „József A. VI” neve, 100 koronás összeggel, és a „könyvjutalmat kaptak” diákok között szintén szerepel a neve („József A. VI”). (A Makói M. Kir. Áll. Főgimnázium Értesítője az 1921/22-es tanévre. Szerk.: Dr. Gedeon Alajos. Szeged, 1922. 4.)

A jutalmazás tényéről tudott a József Attila-kutatás, viszont a könyvet magát nem ismertük. Ebben a tekintetben valódi szakmai szenzáció a kötet felbukkanása: az eszmélkedő, első verseit írásához készülődő diák könyvtárának egy darabja került elő.
József Attila könyvtára nem maradt egyben. A visszaemlékezések szerint sem túl nagy házikönyvtára a halála után eltelt évtizedekben szétszóródott. Ami belőle virtuálisan összeállítható, azt Tasi József úttörő munkája nyomán ismerjük: 1976-ban rekonstruálta a költő magánkönyvtárának jelentős részét, a katalógus 1996-ban jelent meg könyv alakban is József Attila könyvtára és más tanulmányok címmel.
Az azóta eltelt években ezt a katalógust alig lehetett bővíteni. A József Attilának dedikált kötetek jóval ritkábban bukkannak fel, mint a költő ajánlásával ellátottak. Legutóbb épp az antikvarium.hu egy korábbi árverésén került elő egy, az ő könyvtárából származó, neki dedikált fordításkötet (P. Ovidius Naso: A szerelem művészete. Ford.: Gáspár Endre.).
A makói gimnázium által adott jutalomkönyv és most, közel száz év után újra fölbukkant példány minden kétséget kizáróan ugyanaz, amit József Attila, mint kisdiák kapott a hatodik tanév végén. Ezt bizonyítja a hátsó szennylapon található pecsét is: „Vészi Dezső / könyv, zenemű és papírkereskedése / Makón”; márpedig a korábban már idézett iskolai értesítő arról is tudósít, hogy „a könyvjutalmak egy része Wébel és Szilágyi, továbbá Vészi D. helybeli könyvkereskedő urak adományából került ki”.
Azt nem tudjuk, hogy a gimnazista diák olvasta-e is a könyvet, vagy csak megkapta és birtokolta, mindenesetre nem kizárható lehetőség, hogy hatott rá. (Ennek igazolása vagy cáfolása tüzetesebb vizsgálatot igényel.) De minden bizonnyal nagy becsben tartotta és őrizte, legalábbis egy ideig.
Mert valamikor a kötet kikerült könyvtárából: talán a makói évek után, talán a Szegeden töltött időszak közben, nem tudjuk. A Régi nóták további sorsáról ugyanis csak szórványinformációink vannak.

A címlapon, az adományozó makói iskola pecsétje alatt egy másik intézmény körbélyegzője található: „Szeged szab[ad]. kir[ályi]. város felső kereskedelmi iskolájának iparági könyvtára”. Valamikor tehát a könyv József Attila magánkönyvtárából egy másik, immáron szegedi tanintézmény iskolai könyvtárába került. A mai Kőrösy József Közgazdasági Szakgimnázium elődjének épületét „a második világháború végéhez közeledve ismét katonai célokra vették igénybe […]. 1944. április 7-én egy német katonai alakulat költözött be az épületbe. / Magában az épületben a háború katasztrofális károkat nem okozott, a helyreállítás után az épület ismét használhatóvá vált oktatási célokra” (http://www.korosy.hu/iskolatortenet). A kötet azonban ekkor már nem volt az iskolai könyvtárban: egy, a címlap előtti szennyoldalra írott tulajdonosi bejegyzés szerint a világháború vége előtt magántulajdonba került. Talán a kereskedelmi iskolába elszállásolt német katonai alakulat tagjai egyszerűen kidobták. Mindenesetre az tény, hogy a bejegyzés („Erdélyi Istvánné 944 XII”) szerint a könyv ekkor ismét egy magánkönyvtár része lett. Erdélyi Istvánnét jelenleg még nem sikerült azonosítani, de talán azonos azzal az Erdélyi Istvánnéval, aki a két háború közt tevékenyen részt vett a szegedi ipartestületi hölgybizottság életében. (Vö. pl. Az ipartestületi hölgybizottság taggyűlése. Délmagyarország, 1930. júl. 11. 6.) Hogy ez után mikor és hová került a kötet, nem tudni.
Ami azonban bizonyos: a Régi nóták jelen példánya 1922. június 29-én József Attila tulajdonába került, és egy ideig birtokolta is. Ez teszi egyedivé és különösen becsessé a tételt.

A könyvet a Globus Nyomda nyomtatta Budapesten.
Kiadói tűzött keménypapír kötésben lévő példány feliratozott, illusztrált, keretes címfedéllel, feliratozott, kopott könyvgerinccel, hiánytalan állapotban. A kötet 15-16. oldala a könyvtesttől részben elvált.
A tanulmány Bíró-Balogh Tamás – szegedi irodalomtörténész – munkája.

Ajánlott szakirodalom: Diósszilágyi Sámuel: Emlékezés József Attilára. In: József Attila és Csongrád megye. Szerk.: Szabolcsi Gábor. Szeged, 1955. – Péter László: József Attila Makón. Életrajzi jegyzet. Irodalomtörténet, 1957. 1. sz. – Szabolcsi Miklós: Fiatal évek indulója. József Attila pályakezdése. Bp., 1964. – Eperjessy Kálmán: József Attila makói diákévei. (Egykori tanárának visszaemlékezései.) Makó, 1975. – Tóth Ferenc: „Az otthonom pedig hát ott, Makón van.” József Attila makói évei. Szeged, 2006.

Híres emberek könyvtárából
Irodalomtörténet
Regény, novella, elbeszélés