Balogh Endre, Dr.: Az ég nyílt titkai

Előszó

Az asztrológia út az Istenhez! Ha ez a mondat akár a banalitás, akár pedig a stúdium, vagy az író iránti kiábrándultság érzését váltotta ki, úgy megkockáztatjuk azt a "jóslást", hogy az Olvasó sokkal "földiesebb", semhogy az asztrológiában való elmélyedés és annak gyakorlata attól a csalódástól megmenthetné, amit azok éreznek, akik tűzzel-vassal védett életfelfogásuk, filozófiájuk, avagy ideológiájuk alapjainak helytelenségét saját maguk kényszerülnek felismerni. A kívülálló, a kezdő, először csak égitesteket lát és ért, de nem azok szimbolikáját és a szimbolika egységét. Ha egy ateista először bepillant egy templomba és ott egy szobor előtt lehajtott fővel térdeplő embert lát, elmosolyodik, sajnálja, mi több: felvilágosultsága miatt kicsit le is nézi a "bálványimádót". Mert képtelen mást látni, csak a szobor élettelen, kő, festett anyagát és az előtte térdeplő ember-testet. A lényeget azonban nem látja: a térdeplő megbékélt, felmagasztosult elmélyedettséget, azegyensúly mosolyát a fényesedő arcon. Azt meg szinte elképzelni, vagy megérteni sem tudja, hogy éppen a térdeplő az, aki a szobrot nem látja: helyesebben: pont a szobrot nem látja, hanem Valaki egészen Mást érez a közelében. Vissza