Jósika Miklós: Zrínyi a költő

Előszó

Volt egy kor, melyben e szép, e dicső hon, megszaggatva három részre, elődei bűneit s viszálkodásait siratta vérkönyükkel. Szivét a török birta, a magos ékes Budavár falai fölött karcsú minarettek nyúltak fel, s a Mátyás pompás lakának romjain a basa lobogója lengett. Felét a magyar megyéknek, részben vagy egészben, basák kormányozták; a többibe is beharapózott a pogány vaskara. Trencsin, Nyitra, Zólyom, Bars, Hont, Pest, Pilis és Solt, Nógrád, Esztergom, Liptó, Turócz, Komárom, Győr, Mosony, Sopron, Vas, Zala, Pozsony, Veszprém, Gömör, Tolna, Szolnok, Csanád, Borsod, Szepes, Abaujvár, Sáros, Ung, Zemplén, Bereg, Szabolcs, Szatmár, Ugocsa a magyar királynak adóztak, mégis bírta a török ideig-óráig, rövidebben vagy tartósabban, Újvárt, a nyitrai, nógrádi, lévai s levenczi várakat. Ama dicső nemzet, mely kijöttekor keletről egyig nemes volt, az utolsó vad, ronda s buta törököt nagyságolta: a basák előtt keresztbe tette kezét, s ha nejét, viruló leányát rabolta el a félhold kényurasága: a helyett, hogy a rablónak tőrt merítne szivébe vagy fejét hasítaná ketté, a maga s jobbágyai marháit adatá el, vagy őseinek ékszereit olvasztatá össze s váltotta ki. Vissza