Aukciós tétel adatai
Budapest, 1941, Révai Könyvkiadó (Révai Nyomda, Bp.), 373 p. + [2] p.
Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
Márai Sándor Munkái (számjelzés nélkül). Az igazi. Regény. Írta Márai Sándor.
A borító illusztrációja Fenyves Sándor munkája. Előzéklapon tollal beírt dátumozott, aláírt ajándékozási bejegyzéssel. A kötetet a Révai Nyomda nyomtatta Budapesten.
Kiadói egészvászon sorozatkötés; keretes, az író monogrammjával feliratozott címfedéllel, feliratos könyvgerinccel, illusztrált, két színű, feliratos, fülszöveges kiadói borítófedélben.
Márai ebben a könyvében a szerelem, a szenvedély, az élet végső értelmének a kereséséről mondja el lélektani mélységű gondolatait. A látszólag szokványos polgári házassági „háromszög" története az író megfogalmazásában egy izgalmas mélylélektani drámává sűrűsödik, ahol a sorskérdések kimondása a görög sorsdrámák mélységeit idézi.
Előszó
Részlet a kötetből:
"Te, nézd meg azt a férfit. Várj, ne figyelj most oda, fordulj felém, beszélgessünk. Nem szeretném, ha idepillantana, meglátna, nem szeretném, ha köszönne. Most nézheted...
Tovább
Előszó
Részlet a kötetből:
"Te, nézd meg azt a férfit. Várj, ne figyelj most oda, fordulj felém, beszélgessünk. Nem szeretném, ha idepillantana, meglátna, nem szeretném, ha köszönne. Most nézheted megint... Az a kicsi, zömök, a nyestgalléros bundában? Nem, dehogy is. Az a másik, sápadt, a fekete télikabátban, aki a szőke, sovány cukrászkisasszonnyal beszélget. Most cukrozott narancshéjat csomagoltat. Érdekes, nekem soha nem vett cukrozott narancshéjat.
Mi az, drágám? ... Semmi. Várj, kifújom az orrom.
Elment már? Szólj, ha elment.
Most fizet?... Mondd, milyen a pénztárcája?
Figyelj jól, én nem akarok odanézni. Nem egy barna krokodilbőr-tárca?... Igen? Látod, ennek örülök.
Miért örülök? Csak. Hát persze, én adtam neki a tárcát, negyvenedik születésnapjára. Tíz éve ennek. Hogy szeretem-e?... Nehezet kérdezel, kedves. Igen, azt hiszem, szerettem. Elment már?...
Akkor jó, ha elment. Várj, most bepúderezem az orrom. Látszik, hogy sírtam?... Ostobaság, de látod, ilyen ostoba az ember. Még mindig megdobog a szívem, ha látom. Hogy megmondhatom-e, ki volt? Megmondhatom, drágám, nem titok. Ez az ember volt a férjem."
Vissza