Márai Sándor: Ég és Föld

Előszó

Ég és föld között élek, van bennem valami halhatatlan és isteni, de szoktam az orrom is piszkálni, ha egyedül vagyok a szobában, lelkemben elfér India minden bölcsesége, de egyszer pofozkodtam a kávéházban, egy részeg iparlovaggal, órákon át tudom nézni a vizet és a madarak repülését, de öngyilkossági tervekkel is foglalkoztam már, mert egy hetilapban pimasz hangon írtak egy könyvemről, Konfuce testvére vagyok az emberi dolgok megértésében és a bölcs közönybe, de nem bírom ki, ha a hírlapok nem említik meg a jelenvoltak között nevem, megállok az erdő szélén és káprázó szemmel nézem az őszi lombok színeit, de nem tudok másként érezni a természet iránt, mint fenntartással és gyanakvással, hiszek az értelem felsőbbrendű erejében, s egészen ostoba társaságokban fecsegéssel töltöttem el életem legtöbb estéjét, hiszek a szerelemben, de legtöbbször fizetett nőkkel vagyok csak együtt, hiszek az égben és a földben, mert ember vagyok, ég és föld között, ámen. Vissza

Fülszöveg

"Ég és föld között élek" - ezzel a vallomással kezdődik Márai Sándor új könyve. A cím jelképes értelmű: műben és emberben egyformán ott él "ég és föld", a nagy látomások tiszta pátosza, meg a világos értelem fanyar gyanakvása. A könyv vallomások, prózai költemények, miniatűr esszék, epigrammák és rajzok pazarlóan gazdag gyűjteménye. Minden egye sora hitvallás arról, "hogy a hűvös, a tiszta, az igaz, a könyörtelen s engesztelhetetlen szellem örök, nem lehet megsebezni, nem lehet büntetlenül megtagadni, nem lehet eredményesen meghamisítani, s mindene túl megmarad, mindennél erősebb." Az író fegyvere a világgal szemben egyedül a toll és az írás - hirdeti Márai Sándor; és ezek az apró remekművei valóban hűsek, élesek és fényesek, mint egy penge, amellyel az író legyőzi az időt. Az olvasó ámulva lapoz a könyvben: mit szeressen, min ámuljon inkább: a prózai versek tökéletességén, vagy az Ars poética remekbekészült vallomásain, tökéletes írói arcképein. Úgy vagyunk e könyvvel, mint ahogyan Márai Sándor Arany Jánosról írja. "Zavartan duskálunk e bőségben, mintha arannyal játszana valaki, színarannyal". Vissza