Kádár Lajos: Kujtorgó lelkek (Tiltólistás kötet) (Borítórerv: P. Laczkovich Zsófi)
Regény/Védőborítós példány
Szerző
Kádár Lajos
Stádium Sajtóvállalat Részvénytársaság
(Budapest)
Kiadói félvászon kötés
, 212 oldal
Sorozatcím: |
|
Kötetszám: |
|
Nyelv: |
Magyar
|
Méret: |
20 cm x 13 cm
|
ISBN: |
|
Aukció vége: |
2024-12-15 20:10
|
Aukciós tétel adatai
Budapest, 1942, Stádium Sajtóvállalat Részvénytársaság kiadása és nyomása, 212 p.
Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
Első kiadás. Kujtorgó lelkek. Regény. Írta: Kádár Lajos.
A borítót P. Laczkovicz Zsófi tervezte. Szerzői ajánlással ellátott kiadás. A könyvet a Stádium Sajtóvállalat Részvénytársaság nyomtatta, Budapesten.
Kiadói félvászon kötésben lévő példány színes feliratozású címfedéllel, aranyozott feliratozású könyvgerinccel, tiszta belívekkel, hiánytalan, megőrzött, jó állapotban, színes feliratozású, színes illusztrációval és kiadói könyvreklámmal ellátott, fülszöveges, megerősített kiadói borítófedélben.
A kötet szerzője, Kádár Lajos (Alpár, 1896. május 19. – Budapest, 1982. február 14.) író. Fiatalon cseléd, majd bojtár volt mielőtt 1912-ben Budapestre költözött. A fővárosban borbélyinasként, villamoskalauzként és bankszolgaként is dolgozott. Az első világháborúban mint katona vett részt és hadifogságba került. Az itteni élményeit "A doni halálbánya" c. regényében írta meg. A kötet többek között azért aratott nagy sikert, mert a szerző a háborús élményeit a nincstelenek és a kiszolgáltatottak szemszögéből mutatta be. A háborút követően pincérként tevékenykedett. Több regénye és novellája jelent meg az 1930-as és 1940-es években, emellett számos elbeszélését publikálták korabeli napilapokban és folyóiratokban (Kelet Népe). Könyveinek témája a szülőföldje, melyben Alpárt és a környékbeli puszták életét népmeseszerűen, de a szociográfiai ismeretek birtokában mutatja be.
"A magyar népi írók között Kádár Lajos előkelő helyet foglal el. Legújabb regényében halott öreg paraszt meséli el halál utáni életének szakaszait. A különös témájú regény eleven erővel idézi a falu népének babonás hitét a túlvilágról, s a lélek vándorlását ég és föld, s a mennyország és a pokol között. Sok mély lelki rugója van ennek a történetnek: az öreg paraszt, aki végignézi a saját temetését s átéli a vagyona felett osztozkodó örökösök ádáz harcát, nem talál helyet magának sem a mennyben, sem a pokolban. Végül újra kezdi földi vándorútját, hogy igazabban, tisztábban éljen, mint előző életében és hogy holta után nyugta lehessen. Kádár Lajos "Kujtorgó lelkek" c. regénye minden ízében népi regény. Könyve hol derűt fakaszt, hol ámulatba ejt s minden vonatkozásában különleges irodalmi csemege." - írta a műről a 8 Órai Ujság c. politikai napilap (1942. december 30./28. évfolyam/295. szám).
A kötet szerepel a Magyar Ideiglenes Nemzetgyűlés által 1945/1946-ban összeállított „Fasiszta szellemű, antidemokratikus és szovjetellenes sajtótermékek I-IV.” címmel megnevezett zárolt könyvek tételes és hivatalos listáján.
Előszó
Részlet a könyvből:
A csontot hasogató szél betutul a halottasház szelelő likán. Tél van. Vastag hófúvás sühög alattam és a ködbálványok formát cserélgetve hósubát kanyarítanak magukra.
Tegnap...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
A csontot hasogató szél betutul a halottasház szelelő likán. Tél van. Vastag hófúvás sühög alattam és a ködbálványok formát cserélgetve hósubát kanyarítanak magukra.
Tegnap haltam meg s már itt kinn szürenkezek a tiszarekettyési temetőben. Várok. Az orvos azt mondta, agyvérzésben haltam meg. Nem igaz! A guta ütött meg. Mindegy. Én kisuttyantam a testemből s most mán csak arra várok, hogyan és miként adják meg testemnek a végtisztességet. Pipáznék itten, ha lehetne, gondolatban azonban rágyújtok. Mi? ... Hogy ki vagyok én? ... Egy lélek vagyok!... Csűdi Mihály gazdálkodó lelke. Most itt vagyok, mondom, a rekettyési temetőben; fönn kucorgok a boncház gerincén. Hogy?... Hogy megfázok? ... Á, dehogy. Nem érzek én már se hideget, se meleget, csak a szél tutulása kellemetlen.
Az előbb itt bóklászott körülöttem valami esett lélek, közeledésemre azonban úgy elsuttyant, mint egy „ködelőttem-ködutánam"-béli boszorkány. Lehetséges, hogy hazajáró-lélek volt. Az egész falu tudja, hogy Zsiros ángyó minden éjjel haza jár, pedig esztendeje mult Vízkeresztkor, hogy eltemettük.
Hűha! Most hallom, hogy harangoznak. Ugyan? ... Hol van még az estéli hét óra?... Gondolatnyival később már fönn kutyultam a templomtorony keresztjén. Nagyon furcsa volt itt fönn. Nem szédültem, csak a harangzúgás mozgatta meg alattam a templomot. Aztán hirtelen lekúsztam az öreg süket harangozóhoz...
Vissza