P. Gulácsy Irén: Átal a Tiszán (számozott példány) (A kötetet illusztrálta Kós Károly.)

Cluj-Kolozsvár, 1928, Erdélyi Szépmíves Céh (Lapkiadó Részvénytársaság Nyomdája, Kolozsvár), 147 p. + [5] p. + VII p., ill.

Első, számozott, bibliofil kiadás. Átal a Tiszán. Elbeszélések. Írta: P. Gulácsy Irén.
"Ez a könyv az Erdélyi Szépmives Céh huszonkettedik kiadványa; II. sorozatának 21-22. sz. könyve. Illusztrálta: Kós Károly. Nyomtatta a Lapkiadó Részvénytársaság nyomdája nova antiqua betükkel. A szedést Lauf Rudolf, a nyomást Szőcs Lajos, a könyvkötést Rohonyi Antal vezették. E könyv első kiadása kizárólag az Erdélyi Szépmives Céh tagjai számára készűlt". Ez a 2. sz. példány.
Szöveg közti, színes képekkel illusztrált, valamint részletes tartalomjegyzékkel, illetve az Erdélyi Szépmíves Céh tagjainak betűrendes névsorával és a külföldi tagok jegyzékével kiegészített kiadás.
A kötet címfedelének belső oldalára ragasztott, névre szóló kiadói Ex libris címke látható: "Ez a könyv Bornemissza Elemérné bárónő számára készűlt, aki az Erdélyi Szépmives Céh tagja."
A kötet egykor Bánffy Miklós múzsájának, Kecsetfalvi és cseszelicei Szilvássy Karola vagy Szilvássy Carola (teljes nevén báró Bornemissza Elemérné Szilvássy Karola) (Hadrév, 1876. június 19. – Kolozsvár, 1948. május 26.) erdélyi arisztokrata, művészetpártoló tulajdonát képezte.
Kiadói egészvászon kötésben lévő példány feliratos, alakos-ábrás illusztrációval ellátott címfedéllel, feliratos könyvgerinccel, színes, illusztrált, kiadói előzéklapokkal, színezett felső lapélekkel, hiánytalan, megkímélt, gyűjtői állapotban.
A szerző, Őrmezei és Gulácsi Gulácsy Irén /Pálffy Jenőné/ (Szeged, 1894. szeptember 9. – Budapest, 1945. január 2.) író, költő. Szegeden a felső leányiskolában és a tanítónőképzőben tanult. Fiatalon férjhez ment unokabátyjához, erdődi Pálffy Jenőhöz, az Esterházy-uradalmak akkori mérnökéhez. Dombóvárott, Kismartonban, majd Szegeden éltek. Férjével az évek során megismerte a Hanság pusztáin élők világát, amikor rendszeresen elkísérte a külső (vasútépítő, víz szabályozó) munkákhoz. Közben zenével, művészettel, festészettel és irodalommal foglalkozott. Az I. világháború kitörése után férjének meg kellett válnia akkor már központi főmérnöki állásától, s 1914-ben Nagyváradra költöztek, ahol a római katolikus káptalan főmérnöke lett. Írásait ekkor már közölte a nagyváradi "Magyar Szó", a "Tavasz", a "Pásztortűz", a "Genius", a "Brassói Lapok", a "Keleti Újság", az "Ellenzék", a "Napkelet", a "Magyar Kisebbség" is. Később a "Nagyvárad" c. napilap belső tevékeny munkatársa volt. Számos novellát, regényt és színdarabot írt. A Hamueső c. műve volt az Erdélyi Szépmíves Céh első kiadott regénye Kós Károly illusztrációival. Férje elhunyta után egy darabig még Nagyváradon élt, aztán átköltözött Kolozsvárra, majd végleg Magyarországra települt. Magyarországon folytatta történelmi tárgyú műveinek sorozatát, s e regényes korrajzok széles körben arattak nagy közönségsikert. Budapesten a "Magyarság", a "Pesti Hírlap" és az "Új Idők" munkatársa is volt.

Bibliofil kiadványok
Első kiadás
Erdélyi Szépmives Céh könyvei
Ex libris-t tartalmazó kötetek
Művészi illusztrációk
Regény, novella, elbeszélés
Számozott kötetek