Aukciós tétel adatai
Budapest, é. n., Athenaeum Irodalmi és Nyomdai R. Társulat (Athenaeum R. Társulat Könyvnyomdája), 149 p. + [3] p. + [25] t., ill.
Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
Első kiadás. Vig világ. Mulattató történetek, kalandok, adomák a vadász-, erdész- és gazdaéletből, a falu és a puszta világából. Írta: Bársony István.
Huszonöt fekete-fehér, feliratozott, hártyapapírral védett műmelléklettel, illetve fejezetnyitó és -záró fekete-fehér rajzokkal illusztrált, valamint tartalomjegyzékkel és könyvhirdetéssel kiegészített kötet. Illusztrálta: Garai Ákos és Neogrády Antal. A könyvből egy hártyapapír hiányzik. Nyomtatta az Athenaeum R. Társulat Könyvnyomdája.
Kiadói egészvászon kötésben lévő példány, aranyozott feliratozású, aranyozott, színes illusztrációval ellátott címfedéllel, aranyozott feliratozású, díszes könyvgerinccel, kiadói előzéklapokkal, vaknyomásos illusztrációval ellátott hátlapon a nyomda feltüntetésével, megkímélt, szép állapotban, eredeti, feliratozatlan borítófedélben.
"...A nagy negyedrét alakú díszkötésű könyvben 25 kisebb vig elbeszélésben, adomás históriában figyel meg Bársony az ő otthonos világából, a falusi életből, erdőből, nádasból, a vadászatból egyes jeleneteket, epizódokat, összekötve saját megfigyeléseivel, a természet, a vadászat izgalmai iránti vonzalmával, leíró képességével és fűszerezve a vadászok humorával..." - (Vasárnapi Ujság, 1897. október 10./41. szám).
A kötet szerzője, Bársony István (1855-1928) vadász, író, újságíró. Az Egyetértés, a Hazánk, a Magyar Hírlap munkatársa, a Budapesti Közlöny szerkesztője volt. Számos elbeszélés, regény, természetleírás és vadásztörténet köthető a nevéhez – főleg utóbbiakkal ért el sikereket.
Előszó
Részlet a könyvből:
A balázis réten
Egy nagy csapat vadrucza szállt ki a balázsi rét egyik tavából, nem messzire a Kurjantótól.
Gyönyörű tőkeruczák voltak, nehézkes repüléssel fordultak...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
A balázis réten
Egy nagy csapat vadrucza szállt ki a balázsi rét egyik tavából, nem messzire a Kurjantótól.
Gyönyörű tőkeruczák voltak, nehézkes repüléssel fordultak egyet a tiszta levegőben, azután leereszkedtek nagy lomhán a tóra. Afféle reggeli sétaröpködés volt az.
Pál úr megállott s szívrehatóan nézett rám. Ez volt a tekintetében: Ugyan, ne hagyjuk már itt szegényeket!
Már mint a ruczákat. Pál úrnak tudniillik szenvedélye a rucza. Nincs őneki egyéb érdemes vad ezen a világon. Ha egy vadkacsa száz öl magasan átvált fölötte, ő megösmeri kedves madarát a lába mellett elúszó árnyékról s szerelmes vágyakozással pislant fel rá. Neki az az élet legigazibb boldogsága, ha egy jó lövéssel lekaphatja az előtte felszálló ruczát s hallja, mekkorát czuppan a nagy kövér madár, amint a lápi sáron elvágódik.
Vissza