Szabó István: Három esztendőre-való vasárnapi prédikátziók

Előszó

Az igértem vala Böjti Prédikátzióim eleibe nyomtattatott Levelemben, hogy ha Isten kegyelmébül több kévéket köthetek irásimbúl, és asztagot rakhatok, azt-is közleni fogom édes hazámmal, és nemzetemmel. Arra való nézve egynehány Esztendőbéli Vasárnapi Prédikátzióimat őszve szedvén, kévéket ugyan kötöttem, és talám nem közönséges asztagot-is raktam, de hogy azokat gészen ki verhettem, meg-szórhattam, és polyvájábul ki-tisztithattam vólna, végbe nem vihettem; hanem a' mennyire érkezhettem, és a' nyomtatáshoz szükséges készület engedte, imé Három Esztendőre való Vasárnapi Prédikátzióim, melyeket többire Nemes nagy-Szombat Városában mondottam. Az első Esztendőre nyomtattatott Prédikátziókban a' Vasárnapokra rendelt szent Evangeliooknak rövid magyarázattyát foglaltam: mert vóltak, kik valaha azt kivánták tőlem,okát adván kivánságoknak, hogy hallyák ugyan az Evangeliomok olvasását minden Vasárnap, de azoknak sok tzikkelyeit nem értikk. Kiknek kivánságára annyival inkább hajlottam, hogy afféle, Prédikátziókban foglalt, és tzikkelyenként való magyarázásit a' Szent Evangeliomoknak eddig a' mi nyelvünkön sem nem láttam, sem nem hallottam. Azon kivül, hányan vannak a' Lelki Pásztorok közül-is, kik magyarázó könyvek nélkül szűkölködnek? kik talám tsak arra való nézve-is kedvesen fogják vennni, hogy kevés költséggel, és munkával juthatnak azoknak értelmekhez, a' mikben Apostoli hivatallyok, és kötelességek szerént foglalatoskodnak. Mivel pedig minden meg-magyarázott tzikkelyekhez rövid tanulságokat-is adogattam, ha valamennyi fáradságokat nem sajnállyák, tárgyaul vévénn a' melly tzikkely, és hozzá adott tanuság tetszik, egész Prédikátzióra terjeszthetik; a' mint én a' más két esztendőre való Prédikátzióimban tselekedtem. Senki pedig ezekben a' Prédikátziókban elmés találmányokat, ujságokat, ékes szólást ne keressen: mert azokban, ha tőlem ki-telhettek vólna-is, nem törekedtem; hanem azoknak a' kik hallani, vagy olvasni fogják, üdvösséges, hasznokra vigyáztam. Mindazonáltal ha valami ollyas vetődik szemeid elibe kegyes Olvasó, mely nem közönséges elmének termése, igazán meg-vallom, hogy nem enyim más-képen, hanem, hogy munkám, és fáradságom által enyimé tettem, a' mint magamévá, és sajátomá tészem, a' mit más kertéből magaméba plántálok. Ha azt mondod, hogy azokat másokba-is fel-találod? én töbet mondok: mind fel-találhatod tsak keressed. És ha olly szorgalmatos kereső, és szedegető volna minden, nem fárasztottam vólna magamat, hogy igy adgyam elődbe. De ki rostálni való-is elég vagyon benne? azt-is meg-engedem, mindazon-által némellyek a' fogyatkozások közül a' könyvnek végén helyre hozatattak. Azokon kivül rostáld ámbár, tsak felebaráti szeretetbül tselekedgyed. Ha végtére vélekedésednek meg nem feleltem, ha olly tökélletes munkát nem tettem, mellyet minden részről helyben hagyhatnál, fogj hozzá, és én akár minémű Apostoli munkádat látom, dütsöséget adok Istennek, néked pedig ditsiretet mondok. Isten hozzád. Vissza