Lukács Aladár: Első segélynyujtás az állatok megbetegedéseinél

Előszó

Gazdasági felszereléseink, gépeink valamennyien romlandók, valamennyi rászorul időnként a javító mesterember munkájára - az asztalos, a lakatos, az esztergályos, a kovács segítő kezére - s ha valamelyik eszközünket baj éri, ha kicsorbul, ha törik, ha szakad vagy görbül valamely része, sietünk is felkeresni véle a baját értő mestert, hogy az tudásával, ügyességével, hozzáértésével ismét hasznavehetővé tegye számunkra. Gazdasági felszereléseink között azonban a holt tárgyak és gépek, szerszámokon kívül,- a milyenek: a szekér az eke, a rosta, a vasvilla, a lapát, cséplőgép és még sok más egyéb, fából és vasból készült gazdasági gép és szerkezet - bírunk még élő gépekkel: az állatokkal. S ha már tudjuk, hogy a durva vasból készült szerszámok és gépek is idővel elromlanak, mennyivel könnyebben és hamarább romlandók a sokkal finomabb, sokkal körülményesebb, sokkal csodálatosabb anyagból: húsból, vérből, idegekből és csontokból alkotott, szóval az élő szervezetet alkotó gépeink, - az állatok. Mert bizony a háziállatok is csak gépek a mi kezünkben. A mikor szaladnak, járnak, trágyáznak vagy tejei: adnak, szaporodnak vagy növekednek, egyformán hasznos munkát végeznek számunkra. Megfékezzük a vad csikót, igát vetünk a szilaj ökör nyakába, hogy a mi jármunkban járjon, épp úgy a mint leigázta az emberi tudás a villamosságot, a gőzt, az égő benzin fékevesztett erejét, hogy a gépek mozgató lelkét alkossák. Vissza