Dugonics András: Magyar példa beszédek és jeles mondások I-II. (Tolnai Vilmos nyelvész, irodalomtörténész, egyetemi tanár könyvtárából származó példány)

Szeged, 1820, Nyomtattatott Grünn Orbán' Betűivel 's Költségével, [1] t. + XXXII p. + 300 p., ill.; 352 p.

Tolnai Vilmos nyelvész, irodalomtörténész, egyetemi tanár könyvtárából származó példány. Első kiadás. Magyar példa beszédek és jeles mondások I-II. Öszveszedte, és meg világosította Dugonics András királyi oktató. (két rész egy kötetben)
Az első részben Dugonics András Czetter János rézmetszetű címképével, a második rész végén tartalomjegyzékkel, Dugonics András további munkáinak jegyzékével, az előfizetők listájával és Grünn Orbán szegedi könyvnyomtató könyvreklámjával. Az első rész címlapján Tolnai Vilmos nyelvész, irodalomtörténész, egyetemi tanár tulajdonosi címkéje látható.
Korabeli félbőr kötésben lévő példány feliratozatlan, színes, mintás címfedéllel és hátlappal, aranyozott feliratozású, gazdagon aranyozott, bordázott, restaurált könyvgerinccel, mintázott lapélekkel, több oldalon ceruzás aláhúzással és jelöléssel, néhány oldalon széljegyzettel, hiánytalan állapotban.
"1820-ban Szegeden jelenik meg szólásgyűjtemény, Dugonics András Magyar példa beszédek és jeles mondások című könyve. [...] Dugonics a szólásgyűjtőknek ahhoz a csoportjához tartozott, amely a vegyes szempontokat becsülte. Művének anyaga csak részben saját gyűjtés, 'melyért sokat forgolódott a nép közt, részben elődeinek gyűjteményeiből való. Gyengéje sok idegen szólás fordítása, hogy a magyar anyag minél gazdagabbnak lássák, ezért óvatosan kell használni.'" – írta a műről Balázs Géza a Tiszatáj folyóiratban. (Tiszatáj, 1987/8. sz., 51.)
A kötet szerzője Dugonics András (1740–1818) piarista szerzetes, író, egyetemi tanár. Tanulmányai elvégzése után Erdélyben, majd Nyitrán, Nagyszombaton és Budán tanított. 1788-ban az akkor már egy évtizede Budára helyezett nagyszombati egyetem rektora lett. Fiatal korától érdeklődött a történelem, a mondavilág és a költészet iránt, ez nagyban meghatározta szépírói munkásságát is. Fő műve az 1788-ban megjelent Etelka című, történelmi tárgyú regénye, amely a korai magyar regényirodalom egyik kiemelkedő alkotása.
Az egykori tulajdonos, Tolnai Vilmos (1870-1937) nyelvész, irodalomtörténész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. A budapesti evangélikus főgimnázium, az Erzsébet Nőiskola polgári tanítóképző-intézet és a pécsi Erzsébet Tudományegyetem tanáraként dolgozott. 1898-tól az MTA nyelvtudományi bizottságának segédtagja, 1908-tól az MTA levelező tagja, 1934-től pedig rendes tagja volt. Megbízták az akadémia Helyesírási Szabályainak szerkesztésével, valamint vezette az akadémiai nagyszótár gyűjtőmunkálatait. Ezenkívül vizsgálta a magyar szólásmódok kérdését és összefoglalta a magyar nyelvújító mozgalmak történetét. Nevéhez fűződik az irodalomtudomány elméletének első kézikönyve, a "Bevezetés az irodalomtudományba".

Antik kiadványok
Bölcsességek, aforizmák
Első kiadás
Híres emberek könyvtárából
Magyarság
Néprajz
Nyelvészet, nyelvtanulás