Móra Ferenc: Szegedi tulipántos láda I-II. (Bibliofil kiadás, eredeti, festett fa kiadói tékával)
Révai Kiadás
(Budapest)
,
Kiadói egészvászon kötés , 446 oldal
Kiadói egészvászon kötés , 446 oldal
| Sorozatcím: | |
|---|---|
| Kötetszám: | |
| Nyelv: | Magyar |
| Méret: | 18 cm x 11 cm |
| ISBN: | |
| Aukció vége: |
2024-12-15 20:20
|
Aukciós tétel adatai
Budapest, 1936, Révai kiadás (Révai Nyomda, Bp.), 223 p. + [1] p., 223 p. + [1] p.
Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
Első kiadás. Szegedi tulipántos láda I-II. (Egységes külön kötetekben.) Írta: Móra Ferenc.
Nyomtatta a Révai Nyomda, Budapesten.
Kiadói egészvászon kötésben lévő példányok a szerző aranyozott névmonogramjával díszített címfedéllel, aranyozott feliratozású, díszes könyvgerinccel, tiszta belívekkel, hiánytalan állapotban, színes, népi motívumokkal díszített, feliratos, fedeles kiadói tékában.
Rendkívül ritkák az eredeti, kiadói ládával rendelkező példányok!
Kemény István így ír a megjelent díszkiadásról:
"Idestova három éve, hogy elment közülünk Móra Ferenc és posztumusz a szinte kifogyhatatlan kincsesbányából egyre csak jönnek. Most két kötet, nagyon mélyről jövő igazi Móra-írást kaptunk. A "Szegedi tulipántosláda" két kötete azokat a följegyzéseket foglalja magába, amelyek erre mifelénk leginkább ismeretlenek.
"Én valahogyan jobban szeretem a régi Szegedet, mint a mostanit - mondja Móra Ferenc. - Azt a régi Szegedet amely már kiköltözött az élők városából a halottakéba." És könyve is ezeket a rég elporladt halott szegedieket szeretné feltámasztani és behozni az élők közé. A régi Szeged az iparosok és kereskedők városa volt, de az akkori világhoz képest volt benne ugyanannyi kultúrember, mint mai napság. Ezeknek az elfeledett kultúrembereknek az emlékezete elevenedik most meg: "egyrészt azért mert megérdemlik, másrészt azért, hogy itt-ott elszégyeljük magunkat."" - (Magyar Hírlap, 1936. november 8./XLIV. évfolyam/256. szám/Vasárnap).
A szerző, Móra Ferenc (Kiskunfélegyháza, 1879. július 19. – Szeged, 1934. február 8.) író, újságíró, muzeológus, régész. A Budapesti Egyetem földrajz-természetrajz szakán végzett. Felsőlövői segédtanár, a "Szegedi Napló" munkatársa majd főszerkesztője, a Somogyi-Könyvtár és a Közművelődési Palota tisztviselője, könyvtárosa volt. Elvégezte a Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelősége által szervezett régészeti tanfolyamot is. Később múzeumigazgató, ezt követően a "Szeged" Szabadkőműves Páholy tagja és tisztségviselője lett. A "Délmagyarország" publicistájaként, tárcaírójaként, a "Világ" c. liberális napilap munkatársaként, a "Magyar Hírlap" főmunkatársaként is tevékenykedett.
Nyomtatta a Révai Nyomda, Budapesten.
Kiadói egészvászon kötésben lévő példányok a szerző aranyozott névmonogramjával díszített címfedéllel, aranyozott feliratozású, díszes könyvgerinccel, tiszta belívekkel, hiánytalan állapotban, színes, népi motívumokkal díszített, feliratos, fedeles kiadói tékában.
Rendkívül ritkák az eredeti, kiadói ládával rendelkező példányok!
Kemény István így ír a megjelent díszkiadásról:
"Idestova három éve, hogy elment közülünk Móra Ferenc és posztumusz a szinte kifogyhatatlan kincsesbányából egyre csak jönnek. Most két kötet, nagyon mélyről jövő igazi Móra-írást kaptunk. A "Szegedi tulipántosláda" két kötete azokat a följegyzéseket foglalja magába, amelyek erre mifelénk leginkább ismeretlenek.
"Én valahogyan jobban szeretem a régi Szegedet, mint a mostanit - mondja Móra Ferenc. - Azt a régi Szegedet amely már kiköltözött az élők városából a halottakéba." És könyve is ezeket a rég elporladt halott szegedieket szeretné feltámasztani és behozni az élők közé. A régi Szeged az iparosok és kereskedők városa volt, de az akkori világhoz képest volt benne ugyanannyi kultúrember, mint mai napság. Ezeknek az elfeledett kultúrembereknek az emlékezete elevenedik most meg: "egyrészt azért mert megérdemlik, másrészt azért, hogy itt-ott elszégyeljük magunkat."" - (Magyar Hírlap, 1936. november 8./XLIV. évfolyam/256. szám/Vasárnap).
A szerző, Móra Ferenc (Kiskunfélegyháza, 1879. július 19. – Szeged, 1934. február 8.) író, újságíró, muzeológus, régész. A Budapesti Egyetem földrajz-természetrajz szakán végzett. Felsőlövői segédtanár, a "Szegedi Napló" munkatársa majd főszerkesztője, a Somogyi-Könyvtár és a Közművelődési Palota tisztviselője, könyvtárosa volt. Elvégezte a Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelősége által szervezett régészeti tanfolyamot is. Később múzeumigazgató, ezt követően a "Szeged" Szabadkőműves Páholy tagja és tisztségviselője lett. A "Délmagyarország" publicistájaként, tárcaírójaként, a "Világ" c. liberális napilap munkatársaként, a "Magyar Hírlap" főmunkatársaként is tevékenykedett.
Előszó
Részlet: Kedves öreg árnyak Saul nem lehetett ártatlanabb abban, hogy a próféták közé keveredett, mint amilyen ártatlan hímeződtem bele a piaristanapnak méltóságos ünnepi szőnyegébe én, együgyű... TovábbElőszó
Részlet: Kedves öreg árnyak Saul nem lehetett ártatlanabb abban, hogy a próféták közé keveredett, mint amilyen ártatlan hímeződtem bele a piaristanapnak méltóságos ünnepi szőnyegébe én, együgyű pamutszál. Könnyítek a lelkemen azzal, hogy kiadom az értelmi szerzőt, Prelogg igazgató urat. Ő viselje értem a felelősséget, ha nem jól viszem a fratar operarius szerepét. Mert ez jutott nekem ma, a missa solemnist mások mondják, én csak a harangot húzom, olyan megilletődéssel, amely nem kisebb, mint a misemondóké. A harangok közül se választottam a pátosz öreg harangját, hanem az emlékezés halk csengetyűjét. Ez illik a kegyes atyákhoz, akik boldogan nyugosznak az örök álom celláiban, lecsonkult márványkeresztek alatt, istenkezevetette virágokkal takaródzva. Ez illik a kedves öreg árnyakhoz, akikhez ha fölér a harangszó az égi mezőkre, fölrezzennek, összefogódznak és ahogy lenéznek ránk, áldást mosolyognak le a régi városra, amely íme megnőtt, megemberedett, kicsit tán el is kevélyedett, de szívében megmaradt gyereknek és alázatos hálával hajtja meg fejét azok előtt, akik megfogták a kezét még falu korában és azóta el se eresztették többet. Nagy erdő a szegedi kegyesoskola kétszáz esztendeje, én csak úgy cinege módjára szállongok benne egy kicsit és cinegének szeszély a törvénye. Terebély nagy fákat, országra toronyló sudárokat lehet hogy elkerül, de a virágos bokrokra, napos tisztások fölött ringó vadrózsagallyakra bizonyosan leszáll. VisszaTartalom
| I. kötet | |
| Kedves öreg árnyak | 1 |
| Császár miatyánkja | 10 |
| A hűtlen Szeged | 18 |
| Jakim Haslia Mercilia | 22 |
| Amikor még autonómiánk volt | 26 |
| Széchenyi kora Szegeden | 36 |
| Régi szegediek | 48 |
| Táncsics Mihály Szegeden | 56 |
| Szögedinumdánum | 62 |
| Egy régi tábornokról | 67 |
| Komjáthy Béla | 71 |
| Kit ünnepeljünk | 75 |
| Atyafi-látogatóban | 80 |
| Régi gazdám | 85 |
| Elvész a Boszorkány-sziget | 97 |
| Már megint a boszorkányok | 101 |
| Szegedi nagy emberek | 105 |
| Egy ismeretlen Mikszáth | 109 |
| Mikszáth az árvízképen | 114 |
| Lipcsey Ádám | 116 |
| II. Rákóczi Ferenc emlékére. Pro Patria... | 119 |
| Dankó Pista | 123 |
| A cigány-szobor | 127 |
| Pósa bácsi | 130 |
| Dankó Pista II. | 133 |
| Pósa Lajos meghalt | 142 |
| Gazdám | 144 |
| Giza néni | 148 |
| Beck Pista | 155 |
| Szőri József | 158 |
| Lázár György | 162 |
| Juhász Gyula: Új versek | 165 |
| Szegediek a Hőferben | 167 |
| A tanya ünnepel | 170 |
| Tömörkény | 173 |
| Tömörkény István posthumus kötete | 188 |
| A Tömörkény lakása | 191 |
| Szépségkereskedők | 198 |
| Az utolsó magyar sámán | 205 |
| A Somogyi könyvtár | 220 |
| II. kötet | |
| Az öreg kegyelmes sírjára | 1 |
| Pillich Kálmánról | 15 |
| Az ötvenéves szegedi polgári dalárda | 33 |
| Szent ember, vagy a könyvek és virágok embere | 49 |
| A Városi Múzeum és Somogyi-könyvtár | 64 |
| A múzeum | 73 |
| Impériumátvétel | 82 |
| Szeged kövei | 91 |
| Szegedi hírek | 99 |
| Őseink a föld alatt | 106 |
| Szillér | 120 |
| Beprotezsáltam városunkat | 126 |
| Délibábok | 131 |
| Idegenforgatás | 136 |
| Számoljunk | 142 |
| A jó Isten ecetfái | 149 |
| Templomtéri víziók | 153 |
| Aranytoll | 161 |
| Endre bátyám | 168 |
| Népkönyvtár | 173 |
| Világ vándorai | 178 |
| A szegedi "jó bíró" | 189 |
| In memoriam | 195 |
| A könyvnapok körül | 202 |
| Újszegedi jegyzetek | 209 |
| Frédi | 214 |
| Helyreigazítás | 219 |
Tétel sorszám:
286
Kikiáltási ár:
24.000 Ft
(Minimum licitlépcső: 100 Ft)
Hátralévő idő:
Aktuális ár:
Ft
| Amennyiben az utolsó 5 percben licit érkezik, a lejárati időpont további 5 perccel módosul. |
Aktuális ár:
135.000 Ft
Licitek száma: 34
Ft
| Minden aukción megnyert tétel után 15% árverési jutalékot számolunk fel, amely jutalékot a megnyert árverést követően a vételár alapján azon felül kell megfizetni! |