Tartalom
A FELTÁMADÁSRA 3-4
I. A MULT ÉS JELEN.
Kincses Kolozsvár, lerongyolódott Kolozsvár, elnémult Kolozsvár 5-11
BIZONYITÉKOK: Tizenöt cikk, tizenöt kép a huszonkét évből 11
Magyarok 12-13
Prófétajárás Erdélyben 13-15
Az aradi hős 15-16
Maniu és a zilahi Wesselényi-kollégium nyilvánossági joga 16-18
Az „Uj Kelet" mérgezett nyila 19-20
Magyar levegő 20-21
A szászvárosi Kuun-kollégium 21-23
Vaida „Oláh Nemzeti Pártja" 23-25
Az irredenta nagyváradi színigazgató 25-26
Kézipodgyássizal érkeztek ési négy évi „kultúrmunka" után vagonokkal távoztak a „kultúrzónából" 26-27
Nyilt levél Gocan főigazgató úrhoz 27-28
Ami a kolozsvári városházán történik 28-29
A temesvári koldus 29-31
Árverés a kastélyban 31-34
A „fák gyilkosai'' akkor haltak meg, amikor rügyezni kezdtek a fák 34-36
II. A MEGSZÁLLÓK BERENDEZKEDNEK AZ ELRABOLT TERÜLETEKEN.
Minden vonalon igazságtalanság, magyarüldözés.
A forradalom és a legfeketébb Karácsony 37
Marosvásárhely megszállása 38
Vincze Sándor: „Öleljük kebleinkre román testvéreinket" 38-39
Apáthy István 39-40
Bevonulás bocskorban és szalmakalapban 40-41
Ami ezután következett 41-43
Nagyvárad oláh megszállása 43-44
A gyulafehérvári határozatok egyetlen pontját sem tartották be 44-46
Maniu és Vaida 46-48
Az ókirályságbeliek és falusiak beözönlése a magyar városokba 48-54
Megkezdődnek a magyarüldözések 54
Hohériu, mint lakáskormánybiztos 55-56
Nyelvvizsgák kínpadjain 56-57
A nyelvvizsgák részleteiből 57-60
Az „emigráció" söpredéke - vendégségben 60-62
Kolozsvár véres január huszonnegyedikéje
Egy francia tábornagy emlékezetes látogatása Kolozsváron 1919. január 24-én 62-65
1919. december 14-én: halálos ítélet. Utána: életfogytiglani kényszermunka. Majd: 10 évi börtön. Végül: 1 hónap (belekerült 13.000 koronába) s szökés hamis útlevéllel (ára 10000 lei) 66-68
Tárogatószó - a börtönablak előtt 68-70
„Lefogtak" engem is 70-74
1919-ben 400.000 hadiözvegy, 400.000 hadiárva és 800.000 hadi rokkant Romániában. A magyar hadirokkantak, özvegyek és árvák nyomora 22 éven át 74-78
Mit tapasztaltunk 22 év alatt? 78-79
A szigurancáról 79-82
Az erdélyi városok balkánizálása. A mindenkori kormányok emberei a magyar városok élén 82-83
Mennyit ér a Mátyás király szobra? 83-84
A terheket viselő polgárok 84-85
Lássuk: mi jövedelme volt például Marosvásárhely műszaki igazgatójának? 85-86
Lakbéradóval kell eltüntetni a többéves költségvetési hiányt 86
A román katonai börtönök rémségei. A húsz évre elitélt dr. Suba Károly a börtönlakók szörnyű sorsáról 87-88
A román katonai fogházak 88
Homokos puliszka 88-89
Félezer ember a börtön falai közt 89-90
A bajtársi érzés 90
A baksis és ítélet 90-91
Az oláh fogságot szenvedett magyar tisztek köszönete 91-93
Puderes tisztek és rongyos, kiéhezett bakák 93-102
A román agrárreform és annak igazságtalanságai 102-103
Hogyan hajtották végre az agrárreformot? 103-104
Elpuszitottak háromszázezer hold erdőt! 104-105
A román birtokreform magyarországi bírálatai 105-108
Rendőrök, csendőrök 108-117
Rendőrkvesztorok, rendőrfőnökök üzletei 117-121
Hogy adtak útlevelet Romániában? 131-125
Banca Iliescu S. A 125-127
Tordai antireviziós gyűlés után Sinfalván rombolás 127-129
A nagy „levente-pör" 130
Megjelenik egy magyar tanító: Fehérvári Mátyás 130-131
A zárdák rendházak szeretett vendége 131
Letartóztatások, 300 vádlott 131
A tárgyaláson minden kiderült 132
Erdély egyik legnagyobb természeti kincse, a földgáz román kézben 132-133
Uj gazdák a földgázmezőkön 133-134
A jassii mérnök tranzakciói 134-135
A fogyasztók ellen hadjárat indul 135-137
Renegátok, besúgók, hitehagyottak 137-140
Zsidók kikeresztelkedése Erdélyben 140
Nyilt levelem Vásárhelyi János püspökhöz 140-142
Erdélyt megnyomorította az igazságtalan adóztatás. A pénzügyigazgatótól a nagyhatalmú végrehajtóig 143
Székelyföld sanyargatása 143-145
Az erdélyi Maniu Gyula nem segített 145-146
„Az adómérők belenéznek a szánkba" 147-149
Hol a román adóhivatal? 149-150
Hogy nem fizetett adót a román? 151
A nagyhatalmu végrehajtók 151-152
Jön a stráf-kocsi! 152-153
Pékből — pénzügyigazgató 153-154
dr. Bernády György városépítő munkája után Dandea Emil uralma a marosvásárhelyi „torony alatt" 154-155
Első ténykedése: 173 magyar tisztviselő kidobása" 155-156
Egy halálba kergetett magyar 157-159
Képek az igazságszolgáltatásról. Balkáni állapotok a bíróságoknál 159
A bírói és ügyészi kar 150-161
A bírósági épületek 161-162
A bíróság elvesztette tekintélyét 162-163
„Kérem az ítélet nem igazságos'' 163-165
Bukarestben, az V. kabinet vizsgálóbírójánál 165-168
Utazás a C. F. R. körül, levél a román postának 168-169
Magyar vasutasok a C. F. R. szolgálatában 169
A nyelvvizsgák mindennél fontosabbak 169-172
Az új vasutasok - vasúti szerencsétlenségek 172
Egy a sok közül: amikor kisiklik az inspektor úr is 173-174
Büszkeségünk: a Rapid 174
Levél a román postának 174-175
Mindenütt baksis! 175-177
Az erdélyi magyar sajtó az első vonalban 177-179
Budapesti lapok helyett a „Bécsi Magyar Újság" és a „Jövő" 179
De kerestek a budapesti lapokon 179-180
A lapok és a cenzúra 180-181
Az „Ellenzék" szerkesztőségének és kiadóhivatalának összerombolása 182-184
Az „Uj Kelet" létrája 184
Nemcsak Kolozsváron, hanem mindenütt 184
A Kereskedelmi és Iparkamarákat is beállították a magyarság ellen 185
Az első román mintavásár — reverzálissal 185
Az új román főtitkár 186
Kamarák a kisebbségek ellen 186-187
Megszüntetik a jól bevált iparhatóságokat 187-188
Negyvenmillió kölcsön, amikor a váltóürlapra sincs pénz 188-189
Az erdélyi magyar színészet kálváriája 189-190
Három színházépület 190-192
Átveszik a színházat 192-194
Az utolsó előadás: a megcenzurazott Hamlet 194-195
Megkezdődnek a Színkörben az előadások 195-196
Erdélyi színigazgatók 1920-ban 196-197
Színpártoló Egyesületek 197-198
A marosvásárhelyi péntek estek 198-199
Két hosszú évtized 199-201
A magyar mozgószínházak sanyargatása 201-202
A román állam teljes erejével „a Székelyföld ellen. Leszegényíteni és eloláhosítani a „büszke székelyeket", ez volt a cél 203
Egyszerre indul meg az „állami gépezet" 203-204
Küzdelem az elrabolt Csíki Magánjavak"-ért 208-210
A Kolozsvári Magyar Királyi „Ferenc József Tudományegyetem" könyvtára a megszállás két évtizedében 210-211
A könyvtár átvétele 211
Búcsújárás a könyvtárban 212
A román irodalomért! 212-213
Magyarázat a nagy számokhoz 213-214
Az Egyetemi Könyvtár és az Erdélyi Múzeum Könyvtára 214-216
Áldozatok a teljes romanizálásért 216-217
A megmaradt magyar tisztviselők hősies munkája 217-218
Jóindulatú és művelt román a könyvtár élén 218-219
Irredentizmus vádja a pecsétek miatt 219-220
A magyarok fizetései 221
Magyaroknak nincs előléptetés 221-222
Amiket elvittek 222-223
Az erdélyi zsidóság 223
Milotay István cikke 223-225
Balogh Arthur dr.: Erdély és a zsidókérdés 225-226
A zsidó nagyvállalatok, a zsidó nagytőke 226-229
A pénzhamisítók Eldorádója 229-231
A romániai vasgárda. Zelea Codreanu meggyilkolásától - a tömeggyilkosságokig 231-233
Maniu és Vaida közötti ellentét, mint a vasgárda életrekeltője 233-234
Zelea Codreanu a „kapitány" 234-235
Duca miniszterelnök meggyilkolása 235
II. Károly király közeledést keres Zelea Codreanuval 235-237
Zelea Codreanuék meggyilkolása, amit Calinescu meggyilkolása követ 237
A gyilkosságok csak most kezdődnek 237-238
Most kezdődött az igazi „vasgárda"-munka 238-240
A magyar pénzintézetek küzdelmes két évtizede 240
A megszállás előtt 240-242
Visszleszámitolás nélkül működtek 242
A konverziós törvény, magánegyezség a betétesekkel 242-245
Az Erdélyi Bankszindikátus 243
Vidéki pénzintézetek tragédiája 245-246
Hibák és érdemek 246-248
Erdélyi magyar papok, tanárok, tanítók 248-251
Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület negyedmilliárd lejt (8 millió P) vesztett 22 év alatt. A megmaradt vagyon 90%-a a határon túl maradt 251-234
Román templomok százait építettük 254-256
Emil Isac „szinészeti vezérfőfelügyelő" 257-260
Az állampolgársági bizonyítvány, mint zsíros üzlet 260-261
Külömbség a román és a magyar iparosság helyzete között 261-262
Elviselhetetlen adók 262-263
Az iparpártolás és iparkölcsönök 263
Adatok 263-264
Közmunkák 264
A tanoncoktatás 264-265
A magyar bankok szerepe 265
A „Zátony'' börtönviselt szerzője: Székely Mózes a faluról - a földbirtokreform után 265-267
A leszegényített Szamosujvár 267-269
Papp László — Pavel Constantin 269-271
A két Francu Amos 271-274
Nyomorogtak és éheztek a magyar nyugdíjasok 274-277
Egy összeharácsolt városrész 277-278
A fások uralma 279-280
Marosvásárhelyi esetek 280
A tábornok és egyetemi tanár 100.000 leit zsarolnak 280-281
Ügyvéd a Maros partján 281-282
25 ezer lej előfizetési díj a miniszteri vezérigazgató úr lapjára 282-283
Királyi szavak és — Lupescuné 283-287
A román titkár 287-288
Désy Zoltán fényképe egy marosvásárhelyi flekkenezőben 288-291
A miniszterné kedélyes beszélgetése Ferdinánd királlyal és Ileana hercegnővel 291-292
Colfescu, a hírhedt sajtóügyész 292-296
Reggeltől éjfélig hadbírósági tárgyaláson 296-297
A szép ügyvédnő és a bírák „árfolyamai" 297-298
Tárgyalás éjfélig 299
A bukaresti sajtó hangja 300-301
Szent István napok Erdélyben 301-302
Állandóan ünnepeltünk 302-304
Hídverések 305-307
Első magyar öröm: a magyar konzulátus zászlója 307-309
A magyar rádióról 309-310
A három megfagyott magyar 311-313
Szobrok, műemlékek, temetők, kripták 313-315
„A hadseregnek sok pénzre van szüksége" 315-317
Horthy Miklós 20 éve közöttünk 317-318
Emlékezés Barabás Bélára 319-321
„Megint megyünk Budapestre" 321-322
Derűsebb lapok 322-330
III. AZ ERDÉLYI MAGYARSÁGOT A KÉT ÉVTIZED SEM TÖRTE MEG.
A magyarság védekezései. - Politikai pártjainkról. Az egyházak hősies küzdelme. - Kulturális és gazdasági munkák.
Az első hiábavaló revíziós kísérletek...
Utolsó beszélgetés a most elhunyt dr Boros György ny. unitárius püspökkel 331-332
Az első revíziós kísérletek 332-333
Utazási viszontagságok 333-334
Amerikában 334
A párizsi út 334-335
A püspökhelyettes üldözése335-336
Magyar tömörülés és védekezés. Országos Magyar Párt. Magyar Népközösség 336
Az Országos Magyar Part elődei 337
Az Országos Magyar Párt megalakulása 337-339
A Népközösség megalakulása 339-340
Fiait vérével tápláló pelikán: erdélyi egyházaink. A kisebbségi egyházak üldözése 340-342
A négy részre szakadt zsidóság 342-343
A brassói unitárius templom építése 343-344
„Tanács" az egyházaknak 344-345
Onisifor Ghibu 345-347
Néhány szomorú adat 347-349
A székely hadnagyból - Erdély katolikus püspöke 349-351
Emlékezés néhai Nagy Károly püspökre 351-352
Vásárhelyi János Erdély református püspöke 352-353
Az ág. hitv. evangélikusok 353-354
Néhai Ferenc József unitárius püspök és az unitáriusok külföldi kapcsolatai 354-356
Felekezeti intézmények, nőszövetségek értékes munkája 356-357
Magyar asszonyok, magyar lányok 357
A magyar kisebbségi élet tényezője volt a Népkisebbségi Újságíró Egyesület 357-358
Huszonkét év munkája 358-359
Az erdélyi városi ifjúság 359-366
Az erdélyi szövetkezetek magyarmentő munkássága 367-369
A „Minerva" R. T. az erdélyi magyar közművelődés vára volt 369-371
Az erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület a román megszállás alatt 371-374
Az „Erdélyiség szellemét" szolgálta a Helikon 374
Beszélgetés báró Kemény Jánossal 374-375
Az ötven éves „Erdélyi Magyar Irodalmi Társaság" nehéz évei 376-378
Az erdélyi tűzharcosok 378-380
Egyesületek, kaszinók, körök, műkedvelők 380-381
Az Erdélyi Múzeum Egyesület 381-382
A többi egyesületek 382-383
A magyar kaszinók, körök 383-385
A műkedvelő jelentősége 385-386
Az elsodort Thália kávéház 387-389
IV. A MEGSZÁLLÁS UTOLSÓ NAPJAL LEGNEHEZEBB ÓRÁK.
Mit láttam Kolozsváron a román uralom utolsó heteiben?
Borbély Andor megfigyelései 390-393
Végső vonaglások 393-394
Az „Estilap" Gyuri bácsijának meggyilkolása 394-396
Nem akarták engedélyezni a temetést 396
Elvisznek mindent, még a parkettet is felszedik 396-397
Szintén honfiúi bánatból: hamis igazolványok 397-398
A legöregebb erdélyi színész Váradi Miklós megérte a nagy napot 398-409
A szentmihályi kastély kirablása. Egy alezredes volt a rablóbanda vezére. Nyilatkozzék Antonescu „hadseregtábornok" és államvezető 400-402
Egy korrekt román tiszt: Chihais ezredes 402-403
A második vendég és a kastély úrnője 403-404
Százezer pengő kár 404
Az utolsó éjszaka a megszállás alatt 405-407
Nyugodt éjszakák407-409
AZ ERDÉLYI NÉVTELEN MAGYAR 410-411
Tartalomjegyzék 413-418
Vissza