Joó Tibor: Magyar nacionalizmus (aláírt példány)

Előszó

Közel száznegyven éve írta a költő ezt a verset, de a magyar költő ma is csak ezeknek az ércszavaknak zengését keltheti újra lantján. Ma is forr a világ bús tengere, Erynnis vérbe mártott tőre villog a kerek ég alatt, a népek érckorláti ledőlnek és az ádáz orkánban mindnyájan nemzeti lelküket ébresztgetik. Mert nemcsak a roppant földgolyónak az ember számára oly szűk és csekély társágaiért folyik a dühös viadal, hanem a szellem birodalmáért is, s azt a belső világot is igyekeznek a népek kitágítani és megerősíteni, amit a nemzetiség, nemzeti sajátosság, nemzeti szellem nevével nevezünk. Ki vagy, honnan jössz, merre tartasz? miből meríted helyedet, jogaidat, céljaidat közöttünk? Ezt kérdik egymástól. És nem kisebb buzgalommal, mint a fegyverek gyártása, folyik a nemzetiség öntudatosítása, elméleti kidolgozása és a nemzet tagjainak eltölté e ezzel az öntudattal, hogy meggyőződéstől fűtütt, lelkes, önfeláldozó hívei és harcosai legyenek azoknak a törekvéseknek, melyeket a nemzet elé állítanak vezetői, s melyek erkölcsi igazolását keresik ezekben az elméletekben. Régi mítoszok támadnak fel és új mítoszok keletkeznek, gyakran oly népek körében is, melyeknek sohsem volt valódi nemzeti léte. Ezekből hajt ki a nemzetek sajátos, egyéni életformáinak, céljainak, vágyainak változatos rendszere. Minden nemzet lázasan iparkodik megteremteni a nacionalizmusnak a maga alkatához és igényeihez szabott formáját. Vissza