Sebők László, Ethei: Gyöngyös és vidéke története

Előszó

Legkedvesb eszmém, leghőbb vágyam valósul, midőn e művet szülőföldemnek, polgártársaimnak szerencsés vagyok nyujthatni, mint csekély jelét azon önzetlen szeretetnek, melylyel iránta mindig viseltettem, s melynek őszinte viszonoztatását eddig érzeni életem főöröme, jutalma, büszkesége. Ép oly szent kegyelettel csüggvén őseink multján, mint jelenünk lehető emelésén s a jövő nemzedék okulásán, sok év, majd egy évtized, alatt szedegettem lassanként össze azon emlékvirágainkat, melyek a történelem terén szétszórva hevernek, hogy azokból a hála és elismerés koszoruját fonjam az irántam nyilvánitott bizalomért és szeretetért. Ugyanazon szeretet s bizalom igaz, egyszerű hangján ohajték irni én is egyszerű részletekig, hogy az utódok könnyen megtalálják azt, mit a jóakarat oly örömmel s szorgalommal keresett össze nektek és nekik emlékül. Aki tudja: mily szeretettel s érdekkel viseltetik minden jó gyöngyösi a maga ősi fészke, a maga vérei multja, jelene s jövője iránt, az egy pillanatig sem csodálkozik rajta, ha a történeti igazságosság mellett melegebb hangot s mélyebb érzelmet talál, mint amilyet a történész tartani szokott. Lehet-e jó honfinak kedvesb eszméje, hőbb vágya mint ismerni hazája történetét? Lehet-e a szülőföld iránt gyöngédebb és szebb kötelmünk, mint ismerni annak múltját? A dolog természete hozza magával, hogy aki e műben mulattató regényes olvasmányt vél találni, ezen reményében csalódik; igyekeztem azomban itt-ott, amennyire lehetett, a rideg adatokat a történeti szigorú hűség megörzésével kissé élénkebb szinben föltűntetni. Minden emberi műben van hiba és hiány. Előbbit telhetőleg igyekeztem kerülni, utóbbit pótolni. Ami ha nem mindenben sikerült volna, legyen szabad méltányos elnézésre számitani. Vissza