Tóth Béla: A magyar anekdotakincs I. - Ügynöki mintapéldány (Illusztrációk: Mühlbeck Károly)

Előszó

Anekdotakedvelő nemzet vagyunk, mi magyarok. Ős napkeleti erkölcseink ép maradványa ez a tulajdonság, a malom alatt és a márványíves teremben egyaránt. A büszke Kalliope nádas házakba nem látogat el se nálunk, se másutt. Bizony a mi népünk is járatlan a históriában; szinte úgy látszik, "mintha nem érdekelné sora a nemzetnek, mely őt századokon keresztül dolog (res) gyanánt tekintette." És mégis csodálatosan nagy a magyar nép históriai érzéke amaz apró elbeszélések révén, a melyeket a köztudat a hazai történet fényes alakjairól ismer. Árpád, Lehet, Botond, Szent István, Szent László, Nagy Lajos, Hunyadi János, Mátyás király, szigeti Zrínyi Miklós, II. Rákóczi Ferenc, Mária Terézia, Kossuth Lajos, e nevek körül kristályosodott meg a magyar nép történeti érzéke Tudást, igazi tudást, ne keressünk benne. A viselt dolgoknak még legszárazabb krónikai sora is hézagos ez együgyű lelkekben; hát még ha az okok keresésére és megértésére gondolunk! Vissza

Fülszöveg

A közönséghez a kiadók.

Tervében, céljában, eszközeiben és terjedelmében egyaránt nagy vállalkozással lépünk a közönség elé; közre bocsátjuk a magyar anekdotakincsnek teljes gyűjteményét, száz nyomatott íven.
Az anekdotakedvelés egyik legerősebb nemzeti tulajdonságunk. Középkori krónikaíróinktól a mai nemzedékig mindig és mindnyájan szerettük és szeretjük mi magyarok ezeket a formájokban elmés, jelentőségökben mély apró történeteket, melyek egész világszemlélésünknek, bölcsességünknek és jókedvünknek kifejezői.
A magyar anekdota jelentőségre nézve a népköltés, sőt a történet mellett áll; mert benne is a nemzet lelke van. Hogy ez a kincs mindmostanig részint elforgácsolódva, részint fölfedezetlenül hevert szanaszét: mulasztás, melyet jóvá tenni e vállalat föladata.
Tóth Béla szerkesztette, jobban mondva írta e nagy művet. Az ő magyarsága és lelkiismeretessége a biztosíték, hogy ez a gyűjtemény magyar és lelkiismeretes munka. Törekvésében az a cél vezérlette az írót, hogy a tudománynak tett haszon mellett, a közönség kezébe egy legáltalánosabb érdekü munkát adjon, mely a magyar történet és közélet mulatságos és tanulságos tüköre - mint maga mondja a mű bevezetésében - Árpádtól Beöthy Aldsiig.
E kötetet örömmel és okulással olvashatja a tudós történetbúvár és az egyszerü nép; az ifjúság, a hölgyvilág és az öregek, a legutolsó táblabírák. Az igen nagy alapokon történt gyűjtés forrás becsét adja a munkának; a jó ízlés irodalmi értékre emeli; tartalma pedig méltóvá teszi az egész olvasó magyarság figyelmére.
A vállalkozás töretlen ösvényen jár. Mert hiába vannak száz év óta anekdotagyűjteményeink: ez az első, mely a teljeset akarja adni, nyomozó kritikával mindig az igazat és a magyart keresvén legrégibb irodalmunkban és a mai élők csevegésében. Kiterjed mindenre, kivéve az unalmasat és az erkölcstelent. A honfoglaló ősök sátorától a színfalig, a rákosmezei országgyűlésektől a clubig felölel mindent, a mi érdekes, jellemző, elmés, kedves és mulattató; ezért van kiváló kortörténeti jelentősége, és ezért él benne vonzó tarkaságu képekben az ezernyi magyar ember és asszony, a ki körül nemzetünk, irodalmunk, művészetünk és egész közéletünk históriája forog.
A jókedv, az okosság, a magyarság könyve ez. Jókedvü, okos, magyar olvasók kezébe való. Ezért bízunk sikerében.
A mű száz íven, ötven, kéthetenkint közrebocsátott kétíves füzetben, számos eredeti képpel fog megjelenni, öt testes kötetet alkotván.

Singer és Wolfner. Vissza