Előszó
1871 április 1-én ünnepelték meg Görögországban a Moreában Germanos érsek vezetése alatt megkezdett szabadságharczok ötvenéves jubileumát s Ottó király felhívta a görög népet, hogy Athénben az Egyetértés-terén egy emlékszobrot állítson fel.
Azonban csak 1877-ben múlt el félszázada, amióta a védőhatalmak a véres és gyakran kétes harcz után az új Görögországot, mint önálló államot elismerték, és ennek létét, habár akkor még a „fényes porta" fönhatósága alatt, az ozmán birodalommal szemben biztosították. Néhány év múlva az új állam az összes nép örömujjongása mellett királyságnak kiáltatott ki és koronáját egy német herczeg fogadta el.
Tekintélyes időszak ez, mely a legvégső izgatottság és a kétségbeesetten vitt harcz után elég alkalmas úgy arra, hogy a nép önmagát megvizsgálhassa és számot adhasson magának tevékenységéről és haladásáról, mind pedig a külvilágra nézve, hogy megítélhesse: mit mívelt ezen állam és népe, minő állásra tudott emelkedni úgy belül mint kifelé a többi hatalmakkal szemben. Ekkor az erőteljes és öntudatos nép magába szállhatna s beismerhetné, hogy, miután a török járom és az önkényuralom lerázásának viharos korszaka, mely sok tettéért mentségül szolgált, rég elmúlt és maguk a szabadságharcznak nagy hősei sem élnek már, kiknek pedig éppen mert igen sokat tettek, sokat el is néztek, Görögország mosolygó ege alatt egy más nemzedék lakik, melylyel szemben a czivilizált Európa jogos igényeket támaszthat.
Vissza
Tartalom
Bevezetés 1
Irodalom. 4
I. Visszapillantás a korábbi történetre.
1. Az ó hellenismus hanyatlása 10
2. A byzanczi (görög) császárság hanyatlása és végpusztulása 17
3. Görögország a törökök és velenczeiek alatt 24
4. A helyzet a XIX. század kezdetén 32
5. A szabadságharczok 37
6. Folytatás 42
II. Az új királyság keletkezése.
7. Kapodistriás. 47
8. Az 1827. julius 6-ki szerződés 52
9. További diplomácziai tevékenység 58
10. Az 1830. február 3-i és 20-ki londoni konferenczia jegyzőkönyvei 64
11. A fejetlenség Görögországban 69
12. A királyválasztás 76
III. Ottó király és kormánya az alkotmány behozataláig.
13. A kormányzóság 84
14. A szabadságharcz hősei, mint a királyság párthívei 93
15. Ottó király 98
16. A pártok és befolyásuk. Számosz 105
17. Görögország viszonya a portához 109
18. A jogállapot és törvényhozás 114
19. Bírósági szervezet és igazságszolgáltatás 122
IV. Az alkotmányharczok.
20. A görög nemzeti kormány és annak következményei 127
21. Az 1843. szeptember 15-ki felkelés Athénben 132
22. A nemzetgyűlés Athénben 140
23. Alkotmány-tárgyalások 148
24. Görögország politikai alkotmánya 156
V. Az alkotmányos királyság.
25. Maurokordatos minisztériuma 175
26. Kolettis minisztériuma és a kamarák 181
27. Új egyenetlenkedés és diplomácziai szakítás a portával 189
28. Az 1847 - 1852-i események. Összekoczczanás Angliával 196
29. Az egyházkérdés 205
30. A keleti háború 213
31. A keleti háború következményei. A jóniai szigetek 218
32. A görög katonai viszonyok 223
33. Ottó király bukása 230
VI. Az új-hellén nép.
34. A népesség és jelleme 239
35. Az egyházban és iskolában folytatott életmód 247
36. Egy pillantás a művészetre és irodalomra 253
37. A görögök népélete 260
38. Az ország műveléséről és a statisztikáról 265
VII. György király uralkodása.
39. György Görögország királya 271
40. György király uralkodásának első évei 276
41. A felkelés Kandiában 281
42. Összeütközés a portával 285
43. Az 1869. január 9-i párisi konferenczia 293
44. Izgató állapotok a szigeteken és a királyságban 300
45. Ingadozások és kedvezőtlen viszonyok 306
46. A laurioni bányák 310
47. Az utolsó évek. Trikupis minisztériuma 315
48. Választások, kamara, Trikupis elbocsátása. Komunduros 321
49. Bulgaris minisztériuma a törvényszék előtt 325
50. Külpolitika. A király elutazása 331
51. A helyzet 1876. októberben 336
Vissza