Dutka Ákos: "A Holnap" városa (dedikált példány) (A kötetről írt irodalomtörténeti tanulmány a leírásban olvasható.)

Egy város szellemi-kulturális életéhez az ott élő alkotók munkássága mellett az is hozzátartozik, hogy milyen jeles személyek fordultak meg benne, rövidebb-hosszabb ideig, vagy akár csak egy-egy látagtás erejéig. Szeged kulturális életének így az itt élő Tömörkény István és Juhász Gyula mellett része József Attila és Radnóti Miklós is, akik csak egyetemi éveik alatt éltek a városban, de hozzá tartozik pl. a Dutka Ákos költő is, aki csak alkalomszerűen fordult meg Szegeden – de jelentős kapcsolatai voltak itt.

Dutka Ákos (1881–1972) nagyváradi (majd budapesti) költő neve az 1908 őszén megjelent A Holnap antológiával lett országosan ismert, melyben többek közt Ady Endre, Babits Mihály és Juhász Gyula mellett jelentkezett verseivel – a költészet megújítása, a modern magyar költészet jegyében. Majd évtizedekkel korábban, immár visszaemlékezőként írta meg a főművének is tekinthető A Holnap városa című önéletrajzi regényt és korrajzot, melyben fiatalkora Nagyváradjára és az ott gyülekező fiatal költőkre emlékezett vissza. Ez a kötet 1955-ben jelent meg, és egyik példányát Dutka így dedikálta

Lippóy Gyuláné / őnagyságának ismeretlenül / hódolattal / Dutka Ákos / Szeged 956. VI. 5

1956-ban „őnagyságának” nevezni valaki mindenképp anakronisztikus megszólítás, hiszen a szó elsődleges jelentése szerint az Őnagysága titulus 1945 előtt olyan nő rangjára utalt ún. kiegészítő címként, akit megilletett a „nagyságos” cím – legtöbbször annak férje társadalmi pozíciója után. Ugyanakkor az is meglehet, hogy Dutka éppen hogy „aktualizált”, hiszen az Őnagysága egy másik, kevésbé használt és így kevésbé ismert jelentése az 1945 utáni időszakra vonatkozik: „Olyan, a középréteghez tartozó nő hivatalos v. udvariaskodó) megnevezéseként, megszólításaként, akivel a beszélő rendsz. nincs közelebbi ismeretségben, meghittebb viszonyban” (A magyar nyelv értelmező szótára). Minkét jelentés reális: Lippóy Gyuláné a Horthy-korszakban és a szocialista rendszer évei alatt is a középréteghez tartozott, ugyanakkor – miként éppen a dedikációból derül ki – Dutka valójában nem ismerte őt, s így „ismeretlenül” hódolt neki.

A címzett Lippóy Gyuláné Laczkó Klára (1930-ig Fischer, 1909–1975) Fischer József (1930-tól Laczkó, 1878–1965) szegedi ékszerész és Rieber Rozália lányaként 1909. április 19-én született; vallásában római katolikus édesanyját követte. Első férje dr. Polner Lajos (1907–1991) földbirtokos, katonaszázados volt, dr. Polner Zoltán (1878–1928) rendőrfőtanácsos fia; civilben jogász, aki azonban katonaként részt vett az erdélyi és délvidéki bevonulásban, és 1945 tavaszán orosz fogságba esett, ahonnan majd csak 1947 októberében tért haza (Dunainé Bognár Júlia – Kanyó Ferenc: A második világháború szegedi hősei és áldozatai. Szeged, 1996. 480.); a háború után több vállalati jogászként dolgozott. 1931-ben házasodtak össze (az egyik esküvői tanú Ugron Gábor volt miniszter volt), házasságukból két gyermek született, Zoltán és Gabriella. Polner Zoltán (1933–2017) később szegedi újságíró, költő lett.

A férj katonai szolgálata alatt elváltak, majd 1947 novemberében Laczkó Klára Lippóy Gyulához ment feleségül (Délmagyarország, 1947. nov. 26. 2.) Lippóy Gyula (1941-ig Lehner, 1914–1977) budapesti cégvezető szintén túl volt már egy házasságon. Első felesége Schaffer Gyula szőregi földbirtokos lánya, Schaffer Mária volt, 1942-ben esküdtek, 1945-ben váltak. A házaspár 1942-ben költözött Szegedre, s Lippóy Gyula itt ismerte meg leendő feleségét. Lippóy karrierje csúcsún – hosszú évekig – az Országos Filharmónia szegedi kirendeltségének igazgatója, felesége a Szerzői Jogvédő Hivatal szegedi munkatársa volt. A házaspár (és a több generációs nagy család) Szegeden a Maros u. 11-ben lakott, s itt művészszalont is működtettek, ahol számos hazai és külföldi művész (elsősorban zenészek) megfordultak.

Vele, Lippóy Gyuláné Laczkó Klárával nem találkozott ekkor Dutka Ákos Szegeden.

Másokkal viszont az egykori váradi költő találkozott, hiszen nyilvános rendezvényen vett részt.

Az 1908-ben megjelent A Holnap antológiának több szegedi szerzője volt (Juhász Gyula és Balázs Béla mellett a kötet összeállításakor még Babits Mihály is ebben a városban élt), közülük Dutkát Juhász Gyulához fűzte a legmélyebb barátság – ez pedig Juhász nagyváradi éveiből eredt. A kapcsolat Juhász élete végéig megmaradt, sőt Dutka mindvégig hű maradt Juhász emlékéhez, segítette a kutatást, s mikor később megírta emlékeit Szegedről önálló cikkben (Szeged. Tiszatáj, 1968. aug. 1.), abban is elsősorban Juhászról szólt.

Így aztán természetes, hogy amikor 1956. június 5-én (azaz a dedikáció keltezésének napján), kedd délelőtt Szegedre érkezett („az állomáson főiskolai és egyetemi hallgatók színes virágcsokorral fogadták”), Dutka „első szegedi útja a belvárosi temetőbe vezetett, ahol felkereste nagy költőtársa, Juhász Gyula sírját”. Ezután elidőzött a városban, majd este fél kilenctől „a TTIT és a Magyar Írók Szövetsége rendezte klubesten vett részt, ahol rövid bevezető szavai után A Holnap városa című regénye folytatásából olvasott fel részletet a nagyszámú közönség előtt. A klubesten megjelent dr. Baróti Dezső, a Szegedi Tudományegyetem rektora, valamint írók, színművészek, képzőművészek, tanárok, orvosok, egyetemi és főiskolai hallgatók vettek részt az esten. A klubest előtt dr. Jáky Gyula egyetemi tanár meleghangú bevezető előadással köszöntötte a szegedi értelmiségiek körében megjelent kiváló írót, Dutka Ákost. A klubest után a neves íróval még sokáig együtt maradtak az egybegyűltek.” Másnap pedig Juhász Gyula egykori barátja „megtekintette Szeged nevezetességeit, többek között a Somogyi Könyvtárat és az Irodalmi Múzeumot, ahol dr. Madácsy László egyetemi docens tárlatvezetést tartott a kedves vendég tiszteletére” (Dutka Ákos előadást tartott Szegeden. Dm, 1956. jún. 7. 3.).

Ebből az alkalomból született meg Dutka Ákos dedikációja, régi jó barátjának, Juhász Gyulának városában. A könyv maga is értékes, irodalomtörténeti alapmű, A Holnap antológia és a századelő nagyváradi életének ismeretéhez elengedhetetlen. Viszonylag nagy példányszámban jelent meg, viszont nem sok dedikált darabot ismerünk belőle. Jelen példány tehát egyszerre irodalomtörténeti forrás, olvasmányos önéletrajz, Szeged-történeti dokumentum és könyvritkaság.