József Attila: Nem én kiáltok (aláírt példány) (Első kiadás!)

Szeged, 1925, Koroknay kiadás (Koroknay Nyomda, Szeged), 110 p.

Szerző által aláírt példány. Első kiadás. Nem én kiáltok. Írta: József Attila.
A kolofón után a szerző, József Attila jól olvasható aláírása látható.
A sajtóhibák jegyzékével kiegészített, tartalomjegyzékkel ellátott kötet. Nyomtatta a Koroknay Nyomda, Szegeden. A címlapon tollal beírt, régi tulajdonosi bejegyzések láthatók.
Kiadói varrott papírkötésben lévő példány, feliratos, piros keretes, foltos címfedéllel, néhol foltos belívekkel, sérült, feliratozással ellátott könyvgerinccel, a nyomda feltüntetésével ellátott, foltos hátlappal, hiánytalan állapotban.
A kötet szerzője József Attila (Budapest, 1905. április 11. – Balatonszárszó, 1937. december 3.) költő, a magyar költészet egyik legkiemelkedőbb, meghatározó alakja. Nehéz sorsú gyermekként ifjúsága tele volt lemondással, felnőttként pedig szembesülnie kellett az elzárkózás, a meg nem értés és a kivetettség érzésvilágával is. Mindössze harminckét évet élt, életműve mégis óriás hatást gyakorolt a XX. századi magyar lírára és napjaink költészetére is.
Nem én kiáltok c., második verseskötetének a megjelenési körülményei nem egyértelműek. A kritikai kiadás szerint a kötet 1925 januárjában hagyta el a nyomdát. Van azonban két ennek ellentmondó adat. Az egyik, hogy tudunk két olyan példányról, amelynek dedikációja ugyanazt a keltezést mutatja, mint a könyv utószava (1924. Karácsony szombatja). A másik a Színház és Társaság tudósítása, melyben a december 29-i szám már úgy közli az Igaz, őszinte búcsút, hogy a most megjelent kötetből veszi. Az azonban bizonyos, hogy 1925. február 2-án az ügyészség vádjavaslatot készített és nyújtott be a kiadvány több verse miatt. Habár konkrét bírósági eljárás végül nem indult az ügyben, a költő meghurcoltatása mégsem maradt el. Az eset ugyanakkor a kötet hasznára vált: a fiatal szerző ismertséget kapott, és sokan felfigyeltek költői zsenialitására.

1945 előtti első kiadások
József Attila
Versek, eposzok