Nagy Géza, Őscsanádi: Méhészkedés

Előszó

A méhészkedés nemcsak a legjövedelmezőbb, hanem egyszersmint a legszebb foglalkozás is. Több, mint bizonyos, hogy számosabban foglalkoznának a méhészkedéssel, ha ismernék annak az eléggé meg nem becsülhető hasznát. A méhészeti könyvek jórésze ridegen tárgyalja le az elméleti és a gyakorlati ismereteket és az olvasótól teszi függővé: lesz-e belőle méhész. A nagyobb terjedelmű könyvek pedig, amelyek a méhészet erkölcsi és anyagi hasznait is az olvasó elé tárják, nem arravalók, hogy az egészen kezdővel megkedveltessék a méhészkedést, hiszen meg sem értik még, amit olvasnak. Ezért szükséges az olyan kisebb terjedelmű és tisztán gyakorlati irányt mutató szakmunka, mely a teljesen járatlant ennek a hasznos és kellemes foglalkozásnak a művelésébe, minden más segítség nélkül is, könnyedén bevezeti. Ezt célozza ez a kis könyv. Az elméleti ismereteket csak a gyakorlat művelése szempontjából és alkalmi szükségből szőttem az egyes fejezetekbe. Ezért úgy vélem helyesnek a föladat megoldását, ha az érdeklődők első és második évi teendőit tárgyalom e kis könyvecskében. Ha aztán ennek a nyomán áthaladt a kezdőméhész a két éven: belepillantott a méhek érdekes világába, megérti az ott látottakat annyira, hogy meglehetősen szép jártasságot szerez a méhek életműködésének a megismerésében. És ha figyelemmel kíséri e könyvecskének a tanításait, megértéssel és haszonnal olvashatja a nagyobb szakmunkákat is, amit föltétlenül szükségesnek is tartok. Hogy melyek azok a könyvek, azt megtudhatja az érdeklődő bármelyik méhészeti egyesületben, hiszen ilyen csaknem valamennyi vármegyében van. Vissza