Aukciós tétel adatai
Esztergom, 1896, Vaszary Kolos bíboros, esztergomi érsek személyes hangvételű autográf levele Zalka János győri püspöknek, [2] p.
Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
Vaszary Kolos bíboros, esztergomi érsek személyes hangvételű autográf levele Zalka János győri püspöknek.
A levél végén Vaszary Kolos tollal írt, jól olvasható aláírása látható.
A levél tárgya: Vaszary levelében üdvözli Zalk Jánost - aki 1885. szeptember 20-án a győri püspöki kápolnában pannonhalmi főapáttá avatta - áldozársága ötvenedik évfordulójának alkalmából. Az ünneppel kapcsolatban továbbá megjegyzi: "...Az öröm ünnepén ott leszünk mindnyájan! Kiket oktatott, kiket fölszentelt, kiket az örök élet utain vezérelt és kérjük az édes Üdvözítőt, hogy az az áldás, melyet valóban magasztos és szívhez szóló körlevelében híveire esdett, szálljon vissza a Főpásztorra..."
Kelt Esztergomban, 1896. január 12-én.
Kézzel írt, hajtogatott, két oldal terjedelmű, jó állapotú levél.
A levelet írta Vaszary Kolos Ferenc (Keszthely, 1832. február 12. – Balatonfüred, 1915. szeptember 3.) történész, egyházi szónok, bíboros, hercegprímás, esztergomi érsek, a Magyar Tudományos Akadémia igazgatósági tagja. 1855-ben pappá szentelték, majd Komáromban, Pápán és Esztergomban dolgozott mint tanár. Ezt követően a győri bencés gimnázium igazgatója és a rendház főnöke lett. 1885-ben pannonhalmi főapátnak nevezték ki. 1891-től esztergomi érsekként és hercegprímásként, majd 1893-tól bíborosként tevékenykedett. Nevéhez köthető számos egyházi intézmény alapítása, valamint a katolikus politikai szervezetek kiépítése.
A levél címzettje, Zalka János (Veszkény, 1820. december 16. – Győr, 1901. január 16.) teológiai doktor, győri püspök, egyházi író. Teológiai tanulmányokat végzett Nagyszombatban és Bécsben a Pázmáneumban. 1846-ban szentelték pappá. Ezt követően Kőhídgyarmaton, majd Dorogon tevékenykedett mint segédlelkész. Később megszerezte a teológiai doktorátust a bécsi Augustineumban, utána a Pest-belvárosi plébánia segédlelkésze volt. 1849-től Esztergomban, idővel pedig a pesti egyetemen tanított egyháztörténelmet, valamint egyházjogot. 1859-től már esztergomi kanonokként, illetve győri megyéspüspökként munkálkodott. Szerkesztője volt a Katholikus Néplapnak és a Religiónak. Számos vallásos témájú könyvet írt.