Aukciós tétel adatai
Budapest, 1944, Kempelen Béla genealógus autográf levelezőlapja és aláírt, gépelt levele (borítékban, nyugtával), 4 db
Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
Kempelen Béla genealógus autográf levelezőlapja és aláírt, gépelt levele (közös borítékban, nyugtával).
1.) Kempelen Béla autográf, aláírt levelezőlapja.
Kempelen Béla genealógus 1944. június 15-én kelt, tollal írt magánlevele a szerző saját elérhetőségeit és eddigi munkáit reklámozó, bélyegzés nélküli levelezőlapon. Kempelen rövid levelében közli a címzettel – "gr. Ledochowski Ferencné úrnővel" – a gróf Bethlen-Bánffy családokhoz fűződő kutatások várható költségeit. A levelet Kempelen Béla kétszeresen is aláírta: egyrészt az eredeti keltezés alatt, majd az azt követő, 100 pengő felvételéről szóló hozzátoldás után ismét.
Nyomtatott levelezőlap hiánytalan, sérülésmentes állapotban.
2.) Kempelen Béla gépelt levelének indigós másolata nyugtával (aláírt példány).
Kempelen Béla genealógus 1944. július 4-én kelt, gépelt magánlevelének indigós másolata, a levél alján a szerző saját kezű, tollal írt aláírásával. Kempelen levelében tájékoztatja a címzettet (gr. Ledochowski Ferencné úrnőt) a Bethlen-Bánffy családokhoz fűződő kutatásairól, a jelen küldeményhez eredetileg csatolt 4 keresztlevélről (a tétel ezeket nem tartalmazza), és azok további költségeiről.
A levélhez tartozik egy Kempelen Béla nevére szóló nyugta is ("Kereskedelmi befizetési lap"), amely a levélben említett 40 pengős költség befizetését igazolja. Az elismervényen 1944. július 10-i postai bélyegzés és az ügyintéző aláírása látható.
Indigós gépelt levél vízjeles, hajtogatott, sérülésmentes levélpapíron, a széleken apróbb foltokkal.
A két levél és a nyugta egy közös, korabeli, nyomtatott, kis mértékben sérült papírborítékban kapott helyet. A boríték címoldalán ceruzával írt, régi tulajdonosi bejegyzés látható.
A dokumentumok aláírója, Kempelen Béla (Budapest, 1874. június 21. – Budapest, 1952. augusztus 27.) genealógus, heraldikus, családtörténet-író. Jogi tanulmányokat végzett, majd a közigazgatásban dolgozott 1906-ig. Az 1900-as évek elejétől újságíróként is működött. Miután megvált a hivatalától, címertannal és családtörténettel kezdett foglalkozni. Fő műve a 11 kötetes Magyar nemesi családok című sorozat, amelyben mintegy 40 ezer család adatait közli. 1924-től 1926-ig a Zalai Közlöny felelős szerkesztője, 1927-1934-ig az Országos Társadalombiztosító Intézet munkatársa volt.