Brook, Peter: Változó nézőpont

Fülszöveg

Amikor Isten észrevette, hogy a teremtés hetedik napján mindenki mennyire unatkozik, tovább erőltette képzeletét. Kereste, mit tehetne még ahhoz a teljességhez, amit az imént alkotott. Hirtelen felröppent képzelete szárnyain, átlépte saját korlátlanságának határait, és a lét egy másik nézőpontját pillantotta meg: azt, hogy a valóság képes utánozni önmagát. Így hát feltalálta a színházat.
Összehívta angyalait és bejelentette: „A színház lesz az a hely, ahol az emberek elsajátíthatják, hogyan érthetik meg az univerzum szent titkait. Ugyanakkor, a részegek és magányosok vigasza lesz."
Az angyalok nagyon izgatottak lettek és alig tudták kivárni, hogy annyi ember legyen a földön, hogy ezt meg lehessen valósítani. Ugyanilyen lelkesen fogadták a hírt az emberek, és hirtelen több csoport is alakult, akik különféle módszerekkel a valóságot próbálták utánozni. Ám az eredmény lehangoló lett. Egyre többet veszekedtek, miközben munkájuk egyre pocsékabbá vált.
Egy nap rájöttek, hogy nem jutnak semmire, megbíztak hát egy angyalt, menjen el és kérjen segítséget Istentől. Isten sokáig törte a fejét. Azután vett egy darab papirost, ráfirkantott valamit, egy dobozba tette és ezt mondta az angyalnak: „Minden benne van. Ez az első és utolsó szavam." Az angyal visszatérése a színház világába igen nagy eseménynek számított és minden színházi ember ott nyüzsgött körülötte, amikor kinyitotta a dobozt. Kivette a papírt, széthajtotta és felolvasta azt az egyetlen szót: „ÉRDEKLŐDÉS". Vissza