Aukciós tétel adatai
Budapest, 1895, Athenaeum R. Társulat, 231 p. + [1] p. + [20] t.: ill.
Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
Az ember tragédiája. Drámai költemény. Írta: Madách Imre.
Harmadik díszkiadás. Zichy Mihály húsz, részben hártyapapírral védett, rézfénymetszetes képével illusztrált kiadvány kötetvégi tartalom- és képjegyzékkel. Kiadta: az Athenaeum R. Társulat.
Kiadói egészvászon díszkötésben lévő példány aranyozott feliratos, színes illusztrációval díszített címfedéllel, aranyozott feliratos, díszes könyvgerinccel, színes, mintás előzéklapokkal, néhány képtábla előtt hiányos hártyapapírral, aranyozott lapélekkel, vaknyomással díszített hátlappal.
A kötet szerzője Madách Imre (Alsósztregova, 1823. január 20. – Alsósztregova, 1864. október 5.) költő, író, ügyvéd, politikus, a Kisfaludy Társaság tagja, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. A magyar irodalom és drámaköltészet kiemelkedő és meghatározó alakja. Az ember tragédiája c. filozofikus drámai költeménye az emberi létezés alapkérdéseit tárgyalja emelkedett, költői hangnemben, lényeglátóan, egyedi okfejtésekkel és kiforrott irodalmi stílusban.
A kötet illusztrátora Zichy Mihály (Zala, 1827. október 14. – Szentpétervár, 1906. március 1.) festő, grafikus, retusőr, illusztrátor, a magyar romantikus festészet kiemelkedő alakja. Pesten Marastoni Jakabnál, Bécsben Waldmüllernél tanult. A cárok udvari festője lett. Húszéves korától (néhány éves párizsi és rövid hazai megszakítással) haláláig, negyvenkilenc évig dolgozott Oroszországban. 1874-től Párizsban élt, majd 1881-ben visszatért Szentpétervárra és főleg könyvillusztrációkkal foglalkozott (Madách Imre: Az ember tragédiája, Arany János: Balladák. Petőfi, majd Lermontov, Gogol, Puskin könyvillusztrációk). A cári udvar kérésére színvonalas, erotikus tárgyú rajzokat is készített.
Előszó
Részlet a könyvből:
Első szín.
(A mennyekben. Az Úr dicstől környezetten trónján. Angyalok serege térden. A négy főangyal a trón mellett áll. Nagy fényesség.)
Angyalok kara.
Dicsőség a magasban istenünknek,
Dicsérje őt a föld és a nagy ég,
Ki egy szavával híva létre mindent
S pillantásától függ ismét a vég.
Ő az erő, tudás, gyönyör egésze,
Részünk csak az árny, melyet ránk vetett,
Imádjuk őt a végtelen kegyért, hogy
Fényében ily osztályrészt engedett.
Megtestesült az örökös nagy eszme,
Im a teremtés béfejezve már,
S az Úr mindentől, mit lehelni enged,
Méltó adót szent zsámolyán vár.
Vissza