Murano Ercole Barovier "Eugenio" zöld üveg váza 1952

Előszó

Ercole Barovier kitörölhetetlen nyomot hagyott az olasz modernista üveggyártás világában – élénk színhasználata és az innovatív technikák felfedezése olyan üvegvázákat, csillárokat és más világítási és dekorációs tárgyakat eredményezett, amelyek sok évtizeddel később bármilyen belső térben kiemelkednek. Barovier a velencei Murano-szigeten nőtt fel, a világ azon régiójában, amely a kézműves üvegművek gyártásáról híres. Mire 1889-ben megszületett, családja már évszázadok óta az üveggyártással foglalkozott, hiszen a Barovier-dinasztia 1295-ben kezdődött. Ennek ellenére Barovier nem az üveggyártást választotta első pályafutásának, hanem fiatalon orvost tanult. mielőtt rádiósként dolgozott az első világháborúban. A háború befejezése utáni évben Barovier csatlakozott családja vállalkozásához (idővel a manufaktúra nevei között szerepel a Fratelli Barovier, a Vetreria Artistica Barovier & C. és az Artisti Barovier). 1926-ban művészeti igazgatónak nevezték ki, majd bátyjával, Nicoloval együtt irányította az üzletet. 1927-től Barovier volt családja üveggyárának főtervezője. 1934-ben egyéni vállalkozó lett, majd 1936-ban egyesítette saját családi vállalkozását a SAIAR Ferro Toso velencei üveggyárral. Átkeresztelték a céget Barovier & Toso-ra, amely néven a cég ma is működik. Pályafutása elején Barovier dicséretet kapott a murrinüveggel végzett munkáiért, amely az egyik hagyományos művészet, amelyről Murano széles körben ismert. Az 1930-as években elkezdte feszegetni a hagyományok határait, és új módszerekkel kísérletezett, hogy színt vigyen üvegtárgyaiba. Ercole Barovier nevéhez fűződik a colorazione a caldo senza fúziós módszer feltalálása, a fémek és oxidok üvegművekbe való bejuttatásának módszere. Stílusát a zaklató színhasználat, majd a merész formák használata határozta meg. Mozaiktechnikával szobrokat, asztali lámpákat és egyéb darabokat készített, hogy feltűnő árnyalatok kaleidoszkópját adja munkáihoz. A Baroviernek különleges adottsága volt, hogy kiemelje az üveg egyedi tulajdonságait, amelyek a szivárvány minden árnyalatában megtörik és megszűrik a fényt. Barovier végtelen ihletet merített az őt körülvevő világból, az otthona közelében lévő csatornákról visszaverődő fényjátéktól a klasszikus ókorból származó műalkotásokig. A második világháború előtt művei között voltak naturalista minták, köztük virágos lámpák, szőlővel burkolt csillárok és tengeri élet ihlette tálak (a manufaktúra kanyargós világítási darabjairól volt ismert, amelyeket gyakran úgy írnak le, hogy megtestesítik a „Liberty Style”-t – a művészet olasz kifejezését. Nouveau). Barovier a klasszikus technikák és stílusok újraértelmezésére összpontosított a háború utáni években. E korszak jellegzetes alkotásai közé tartoznak a geometrikus mintázatú vázák, amelyek merész formájukban az ókori görög kerámiát idézték – valamint a precízen kidolgozott Art Deco üveg tálalótálak. Az aranylevelet díszítő virágként alkalmazták, és Barovier azon dolgozott, hogy darabjai a kortárs trendeket tükrözzék. Század közepén készült üvegei különösen keresettek a mai gyűjtők körében. Barovier egészen 1972-es nyugdíjazásáig folytatta az üveggyártásban rejlő kreatív lehetőségek feltárását. Az élvonalbeli technikák és a mélyen hagyományos gyakorlatok ötvözése iránti félelem nélkülisége miatt több mint 25 000 tervet készített élete során. Barovier munkássága nemzetközi elismerést váltott ki. Számos díjat és elismerést kapott, többek között a Milánói Triennálé kiállításain 1933-ban és 1954-ben, a Párizsi Egyetemes Kiállításon 1937-ben és a Compasso d'Oro-n 1956-ban. Vissza