Murano Fratelli Toso üveg váza 20. század közepe

Előszó

A muránói üveggyártás története tele van rendkívüli sikertörténetekkel és innovációval. Míg egyes üvegmesterek történetei frissebbek, mint mások, mindegyiket okos találékonyság és káprázatos ügyesség jellemezte. A muranói üvegmesterek leghíresebb családjai között találjuk a Fratelli Tosót, aki több mint 150 éves tapasztalattal rendelkezik ezen a területen. A történetük az igazi olasz innovációról és a szilárd családi kötelékekről szól, amelyek átvészelték az iparág legnehezebb időszakait, és az idő múlásával egyre keményebbnek és erősebbnek bizonyultak. A Velencét és a környező szigeteket megrongáló pusztulás és kár időszakában a Toso jelentette Murano reményének szikráját Napóleon végzetes megszállása után. A 18. század vége volt, és a muránói üvegkemencék bezárni kezdtek, miközben néhány kézműves inkább egyszerűen elmenekült a szigetről. Ebben a sötét és homályos időszakban Murano ősi üveggyártási technikái és hagyományai fokozatosan feledésbe merültek. Ennek ellenére a Toso első lépései az üvegiparban magabiztos fellendülést jelentettek Murano és gyárai számára. Az egész történet Pietro Tosóval és hat vállalkozó szellemű fiával kezdődött. Ferdinando, Carlo, Liberato, Angelo, Giovanni és Gregorio csatlakozott apjukhoz a Fratelli Toso megnyitójában 1854-ben (első nevén Pietro Toso all'Insegna di S. Giovanni), és Gregorio volt az első menedzser. Leginkább a haszonelvű tárgyakra koncentrálva hamar rájöttek, hogy képességeik sokkal nagyobbak, mint gondolták. Mivel Murano még lábadozott az invázióból, az üveggyártás főként funkcionális tárgyakra irányult, például palackokra és lombikokra gyógyszerészeti és háztartási használatra. De Vincenzo Zanetti segítségével, végtelen sok munka és gyakorlás mellett Pietro fiai fejlesztették képességeiket és tökéletesítették a kézzel készített üveg technikáját. 1864-ben, tíz évvel a megnyitása után, a Fratelli Toso egy csodálatos üvegcsillárt mutatott be, kifejezetten a muránói üvegmúzeum megnyitójára készült. Ez a gyönyörű, azonnali elismerést kivívott darab ma is megtekinthető ugyanitt a Muránói Üvegmúzeumban. 1862-ben Pietro Toso meghalt, így Gregorio maradt a társaság élén. Ezalatt a családi vállalkozás többször is nevet változtatott, mígnem elérte azt, amelyről híressé vált: Vetreria Fratelli Toso. Gregorio szerencsétlen halála 1897-ben az utolsó testvért, Ferdinando Tosót hagyta el a társaság élén. Néhány évvel később, 1902-ben, Ferdinando halála következtében fia, Lorenzo a gyár teljes irányítása alá került. Lorenzo, valamint testvérei Vittorio, Arnoldo, Giuseppe Gianmaria és Giuseppe Stanislaus Antica Vetreria Fratelli Toso néven kezdett dolgozni. 1917-ben a gyárat Livornóba helyezték át a velencei első világháború okozta veszély és instabilitás miatt. Miután a gyárat 1924-ben visszaköltöztették Muranóba, a vállalat váratlanul alacsony termelékenységű időszakot élt át, de a család harmadik generációs üvegmesterei visszahelyeznék Fratelli Tosót a játékba. Pietro unokái, Amletto, Armando, Ermanno, Michele, Alfio és Aldo átvették a társaság gyeplőjét, és bevezették a XX. A cég gyorsan elismertségre tett szert a növekvő számú amerikai ügyfél körében, és hamarosan olyan fontos tervezőket vett fel, mint Pollio Perelda, Hans Stoltberg Lerche és Rosanna Toso. A Toso család Murano leghíresebb üvegmestereivel dolgozott együtt, köztük a Ferro-, a Barovier- és a Zuffi-családbeliekkel. Lorenzo nővére, Giuseppa volt az, aki feleségül vette Vittorio Zuffit, aki Murano üveggyártás történetének fontos alakja. Ferdinando nővére, Emilia feleségül vette Francesco Ferrót, aminek eredményeként 1901-ben külön vállalkozás jött létre Ferro Toso néven, míg 1936-ban Ercole Barovier csatlakozott az utóbbihoz, átalakítva Barover & Toso céggé, amelyet ma is ismerünk. Fratelli Toso legjelentősebb hozzájárulása Murano üveggyártásának történetéhez a gyönyörű murrine (vagy millefiori). Bármilyen ősi is ez a technika, valójában sokan nagyon jól ismerik, és határozottan felismernék, ha Velence üvegboltjaiban vásárol. A Millefiori egy Millefiori bot megalkotásával kezdődik, amely egy sor színes üvegbotból van összeolvasztva, így formákat és mintákat formálva belülről. Miután az összeolvadt vesszők kihűltek, apró darabokra vágják őket, és apró, kör alakú lapos gyöngyöket kapnak, amelyek „murrine” néven ismertek. Ezeket a murrineket számtalan alkotásba lehet összeszerelni és integrálni, mint például brossok, fülbevalók, órák, keretek és vázák; mindegyiket különböző fúziós technikákkal kezelték. A Tosók olyan jártasak voltak a murrine millefiori előállításában a 19. században, hogy „murrinarinak” nevezték őket. Millefiori darabokból álló gyűjteményük meglehetősen kiterjedt. Néhány gyűjteményük a színes Millepunti (szó szerint „ezer pont”), a Redentore (amely a tűzijátékot utánozza), a Farfalla (vagy pillangó, amely művészi ecsetvonásokra emlékeztet) és a Cattedrale (az ősi katedrálisok ólomüveg ablakait szimulálja). 1979-ben a vállalat súlyos gazdasági válságot szenvedett, és a tulajdonosok kénytelenek voltak felosztani az Antica Vetreria Fratelli Toso és a Fratelli Toso International felé. 1981-ben a Fratelli Toso International csődöt jelentett, és végleg bezárta kapuit. Arnoldo Toso (Ferdinando dédunokája), aki 1956-ban csatlakozott a céghez, az Antica Vetreria Fratelli Toso élére maradt, és a mai napig vezeti. Murano sziget dicső múltjának fontos része, a Fratelli Toso archívum az egyik legszélesebb és leggazdagabb krónikás az egész világon. Több mint 150 éves innovációt és szakértelmet takar, kezdve a muránói üvegipar megújításától a mai legkiválóbb és leglenyűgözőbb alkotásokig. A cég archívuma több mint 30 000 rajzot és vázlatot tartalmaz, amelyek közül néhány a 19. századból származik, és mindegyik dokumentálja a Toso család bátor lépéseit az üvegiparban. A család végső célja egy olyan monográfia elkészítése, amely a Toso család időbeli múlását és felbecsülhetetlen hozzájárulását a muránói üveg fejlődéséhez tanulmányozza. Ez lenne a muránói üvegmesterek olasz családjának végső emlékirata, amely végre készen áll arra, hogy megosszák a világgal. Vissza