Aukciós tétel adatai
Budapest, 1883, Mehner Vilmos, 974 p. + [19] t. (színes), ill.
Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
Magyar-franczia szakácskönyv. Nélkülözhetetlen kalauz minden háztartásban. Írta: Duby Károly urasági szakács [Dobos C. József].
Több mint négyszáz fekete-fehér, szöveg közti képpel és 19 színnyomatú képtáblával. A címlap 20 színes műmellékletet említ, de a mű 19 táblával jelent meg. A szintén a címlapon említett színnyomatú díszcímlap példányunkból hiányzik. A kötés a Franklin-Társulat könyvkötészetének munkája. A kötet tartalmilag megegyezik a Dobos C. József szakács- és cukrászmester neve alatt 1881-ben megjelent munkával.
Kiadói egészvászon kötésben lévő példány aranyozott feliratos, színezett, dúsan aranyozott, díszes címfedéllel és könyvgerinccel, vaknyomással díszített hátlappal, korabeli, színes, mintás előzéklapokkal, mintázott lapélekkel, tiszta belívekkel.
A Magyar-franczia szakácskönyv Dobos C. Józsefnek (1847-1924), a dobostorta megalkotójának legendás hírű szakácskönyve, amely eredetileg 1881-ben jelent meg. Sokáig tisztázatlan volt, hogy a tartalmilag ezzel azonos, Duby Károly neve alatt 1883-ban kiadott kötet milyen viszonyban áll Dobos C. "eredeti" könyvével. Ma már tudható, hogy a Duby Károly név csupán álnév, és a váltásra valószínűleg azért volt szükség (az esetleges jogi bonyodalmak elkerülése végett), mivel az 1881-es kötet valójában nem Dobos C. József eredeti munkája, hanem egy francia szakácskönyv átvétele – az eredeti szerző megjelölése nélkül:
"Meglepő viszont, hogy a Magyar-franczia szakácskönyvet (és annak későbbi reprint kiadását) 134 év alatt senki nem olvasta el figyelmesen. Eredeti alkotásnak tartják (a magyar szakácsművészet egyik legfontosabb dokumentumának), pedig kompiláció. Urbain Dubois 1856-ban megjelent művének, a La Cuisine classique-nek a (német változatból készült) magyarítása. Amit két évvel később már »Duby Károly urasági szakács« álnéven kellett kiadni. »Hát rendjén való dolog-e – kérdezi Dobos –, hogy a szerző ellopja valamelyik társának a szellemi munkáját, hogy azzal aztán, mint tulajdonával kérkedhessék?« Nem rendjén való, válaszolhatnánk zavartan. De hogy ezt miért épp ő kérdezi, az a magyar gasztronómia egyik legnagyobb talánya." (Vinkó József: Házasodhat-e a szakács? In: Heti Válasz, 2015/37. sz., 64.)
Előszó
A szakácsmüvészet változatos tere kiterjed az egész czivilizált világra: minden országnak, minden népnek megvannak a maga nemzeti eledelei.
Az angol a maga roastbeef-jét Worcestershire-mártással fönségesnek találja; a franczia ragout-i és sauce-ai mellett az egész világot lábainál véli látni, s ép így megvannak a magyarnak is a maga kedvencz hal-, hús- és tésztás ételei.
A fűszereknek az étkekhez való helyes használatában rejlik a müvészet: az összes állati tápszereket izletessé és ingerlővé tenni az inyre nézve. Ugyan minden valódi és egészséges táplálék már magától a természettől izletes, de nem minden iny képes érezni és élvezni például azt a kellemes zamatot, melylyel a hús már a természettől bir.
Ennek pótlására szolgálnak a fűszerek.
Ezért használja az angol a maga ételeihez a Mulligatawny-t és India Currie Powder-t; a franczia a cayennei borsót, a magyar pedig a paprikát. De míg a két utóbbi eszélyesen, annak rendje és módja szerint keveri fűszereit ételeibe, az angol mértéket nem ismerve használja a maga rendkivül erős fűszereit, megfosztva ez által a húst minden természetes kellemes izétől...
Vissza