P. Sinzig Péter: Embersorsok a viharban - Menekülés a vörös pokolból (Tiltólistás kötet)
Menekülés a vörös pokolból
Szerző
P. Sinzig Péter
Fordító
P. Nagymányoky Gilbert O. F. M.
Ferences Missziók Országos Ügyvivősége
(Budapest)
Kiadói varrott papírkötés
, 144 oldal
Sorozatcím: |
|
Kötetszám: |
|
Nyelv: |
Magyar
|
Méret: |
20 cm x 14 cm
|
ISBN: |
|
Aukció vége: |
2024-09-15 20:00
|
Aukciós tétel adatai
Budapest, 1943, Ferences Missziók Országos Ügyvivősége (Kapisztrán Nyomda, Vác), 144 p.
Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
Első kiadás. Embersorsok a viharban (Menekülés a vörös pokolból). Írta: P. Sinzig Péter O.F.M. Fordította: P. Nagymányoki Gilbert O.F.M.
Nyomtatta a Kapisztrán Nyomda, Vácon.
Kiadói varrott papírkötésben lévő példány két színnel feliratozott címfedéllel, könyvkötő által pótolt vászon könyvgerinccel, nyomdai emblémás hátlappal, tiszta belívekkel, hiánytalan állapotban.
"A regényhez a keretet a vörös forradalom és a menekültek küzdelmes élete adják. Két fiatal lélek, Iván és Szasenka — kik szeretik egymást — menekülni kénytelenek a vörös pokolból. [...] Mikor újra találkoznak, már nem mint szerelmesek néznek egymásra, hanem mint lelkiatya és lelkigyermeke. Iván ferences atya lett, Szasenka pedig a «Brazil Feminino» megalapítója. Érdekes annak a lelki átalakulásnak a megrajzolása, amely belőlük, szakadárokból katolikusokat formál." (Katolikus Szemle, 1943/12. sz., 384.)
A kötet szerepel a Magyar Ideiglenes Nemzetgyűlés által 1945/1946-ban összeállított, „Fasiszta szellemű, antidemokratikus és szovjetellenes sajtótermékek I-IV.” címmel megnevezett zárolt könyvek tételes és hivatalos listáján.
Előszó
Részlet a könyvből:
Sűrűn hullott a hó a kopasz fákról. Linew felett a nap sugarai üveg-fénnyel világították meg egy ember alakját, akinek bizonyltalan léptei cikk-cakkos nyomot hagytak a hóban....
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
Sűrűn hullott a hó a kopasz fákról. Linew felett a nap sugarai üveg-fénnyel világították meg egy ember alakját, akinek bizonyltalan léptei cikk-cakkos nyomot hagytak a hóban. Waszka, a kőműves hazafelé tartott. foszladozó, elhasznált prémkabát burkolta sovány testét. A hó a fákról a nyakába és arcába hullott, de Waszka nem érezte. Szeretett volna már otthon leni. Apró fekete szeme sóvárogva nézte a közeli falut. nemsokára megpillantotta szegényes kunyhóját és a kocsmát, ahol az áldott vutkit mérték. Kutatni kezdett a zsebében.
- Átkozott dolog! - dühöngött - Mind üres... Az asszonynak pénzt kell előteremtenie! Majd megtanítom én, ha hazaérek!
Dülöngélve ért háza elé. Felszakította az ajtót és átbotlott a küszöbön.
Vissza