Bernáth Aurél: Gólyáról, Helgáról, halálról (dedikált példány) (Borítóterv: Bernáth Aurél)

Fülszöveg

Ez a szokatlan, egyszerre iróniát és lírát sugárzó című kötet a modern magyar piktúra nagy mesterének önéletrajzi ihletésű novelláit gyűjti egybe; különböző időpontokban keletkezett írásokat, egy szépírónak is igen jelentékeny művész életének és környezetének színekben, érzelmekben és gondolatokban egyaránt gazdag megörökítéseit.
Regényes önéletírásának feledhetetlen szépségű első kötete, az Így éltünk Pannóniában megjelenése óta, nyilván számtalan olvasó feltette magában a kérdést; mi a titka a Bernáth-próza varázsának? Déry Tibor szerint "az érvelés világos okfejtése. Hogy elsősorban önmagukkal, majd a világgal is megértessük, hogy jobb kezünk tudja, mint csinál a bal. Gondolataink kifejtéséhez pedig egy kiváló toll ügybuzgalma. S minél jobb az eszmeteremtő szervünk, a tollnak annál nagyobb ügyességét igényli. A látszat sok buktatója közt találjon rá a lényegre. Azt úgy bányássza ki, hogy ragyogjon. Irányítsa figyelmünket minden rejtőzködő erényére, s magyarázza el nekünk, hogy mitől szép a szép, s mitől csorbult ki, ha történetesen csorba esett rajta. A mű eredetére és történetére is figyelmezzen, mert néha épp attól válik érthetővé az eredmény. A szomszédságát is vizsgálja meg, mert a szomszédok tanúvallomásai (és pletykái) is magyarázzák az eseményt. A toll tehát tájékozott, azaz művelt is kell legyen. Ravasz is, lélekbúvár és detektív, hogy a felszín csapdáit kikerülve, felfedje a tett mélyebb indítékait, mert a motívumok határozzák meg végső soron a mű tartalmát is, formáját is. És tegye mindezt oly tetszetős külalakban, hogy az olvasó ne csak megértse, de öröme is teljék a megértésben.
Bernáth Aurél tolla mindezt tudja - állapítja meg Déry Tibor a mester 75-. születésnapjára írt portréjában. - Jóízűen, okosan, finoman árnyalva, szellemesen, ha kell, néha egy tollrajz határozottságával, de mindig oly festői érzékletesen, hogy látni is vélem, amit megértettem, illetve értem, amit láttam... Egy személyes példát az asztalra tennék annak a bizonyítására, hogy - néha! Szinte gyerekkorom óta vágyom arra, hogy időnként a Balaton mellett élhessek, legyen ott házam, kertem pihenésre, tűnődésre, talán munkára is. Hetven évig a vágy takaréklángon égett. Aztán elolvastam Bernáth Aurél Koos Krennerék egy napja című, a Balaton partján játszódó novelláját, s többé nem álltam ellen... A ház megkerestetett s megvásároltatott, ünnepélyes térdhajtással a Múzsa előtt." Vissza