Aukciós tétel adatai
Szeged, 1931, Szeged Városi Nyomda és Könyvkiadó Részvénytársaság kiadása és nyomása, 22 p.
Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
Szerző által dedikált példány. Első kiadás. Széphalom-Könyvtár. No.: 23. sz.
A könyvről és a könyvszeretetrő. Írta: Dr. Szalay József.
A címfedélen a szerző, Szalay József tollal beírt, névre szóló dedikációja olvasható: "Rexa Dezsőnek szeretettel Szalay József".
A dedikáció címzettje, Rexa Dezső (1872-1964) irodalomtörténész, levéltáros, helytörténész, nyelvész, író, költő, műfordító. Alsókubinban Árva vármegye, Székesfehérvárott Fejér vármegye, majd Budapesten Pest vármegye levéltárosa volt. Az 1920-as években Gorzó Jánossal együtt Pest Vármegye Levéltárát rendezte, selejtezte és költöztette. Sajtó alá rendezte Fáy, Gvadányi, Kazinczy, Petőfi, Széchenyi kevésbé ismert műveit. Helytörténeti kutatások mellett sokat foglalkozott színháztörténettel, irodalommal, könyvészettel, de verseket, elbeszéléseket, regényt és színdarabokat is írt. Írásait szellemes, anekdotázó stílus jellemzi.
Nyomtatta a Szeged Városi Nyomda és Könyvkiadó Részvénytársaság, Szegeden.
Kiadói tűzött papírkötésben lévő példány feliratozott, a Széphalom Kör emblémájával ellátott, sérült címfedéllel és hátlappal, viseltes állapotban. A fedlapok elváltak a könyvtesttől.
A szerző, Szalay József (Békéscsaba, 1870. febr. 17. – Szeged, 1937. ápr. 25.) rendőrtiszt, író, könyvgyűjtő. Hosszú ideig tartó megyei szolgálat után Szeged rendőrfőkapitánya lett. Ebben a tisztében komoly segítséget nyújtott a Tanácsköztársaság bukása után sokat támadott Juhász Gyulának és Móra Ferencnek. Sokrétű irodalmi és újságírói tevékenységet folytatott, valamint értékes könyv- és kéziratgyűjteményt hagyott hátra.
Előszó
Amilyen túlzás lenne azt állítani, hogy a könyv az emberrel egyidős, annál igazoltabb, hogy az ember legkezdetlegesebb kora óta iparkodott gondolatait valami úton-módon megrögzíteni. kőbe, fába,...
Tovább
Előszó
Amilyen túlzás lenne azt állítani, hogy a könyv az emberrel egyidős, annál igazoltabb, hogy az ember legkezdetlegesebb kora óta iparkodott gondolatait valami úton-módon megrögzíteni. kőbe, fába, ércbe karcolással s véséssel igyekezett azokat az elröppenéstől megóvni. Erre különösen a legújabbkori ásatások szolgáltatnak döntő bizonyítékokat. De hogy mikor kezdte el az ember az írást, azt lehetetlen megállapítani. A csillagász a nap felköltét másodpercre meg tudja határozni, de hogy mikor kezd hajnalodni, azt semmiféle műszer meg nem méri. Ugyan így a kultúra hajnalhasadásának az időpontja is kívül esik a történelem időmérésének műszerén.
Vissza