Khájjám, Omár: Rubáiját (Szabó Lőrinc és Kner Imre által aláírt példány)
Szerző
Omár Khájjám
Fordító
Szabó Lőrinc
Kiadói fűzött kemény papírkötés
, 43 oldal
Sorozatcím: |
|
Kötetszám: |
|
Nyelv: |
Magyar
|
Méret: |
18 cm x 14 cm
|
ISBN: |
|
Aukció vége: |
2024-10-13 20:00
|
Aukciós tétel adatai
Budapest, [1930[, Kner Izidor, 43 p. + [2] p.
Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
Szabó Lőrinc és Kner Imre által aláírt példány. Bibliofil kiadás. Rubáiját. Írta: Omár Khájjám. Fordította: Szabó Lőrinc.
A 41. oldalon a fordító, Szabó Lőrinc és Kner Imre nyomdász tollal beírt, jól olvasható aláírása, valamint az utolsó számozott oldal verzóján a "Próbanyomat. K. I. példánya" feliratozás látható.
"A perzsa csillagász-költő verseinek ezt a magyar kötetét Kner Izidor gyomai könyvnyomtató nyomtatta Conrad Ottó számára. A kötés Kner Erzsébet munkája".
Kiadói fűzött kemény papírkötésben lévő példány, feliratozatlan, címfedéllel és hátlappal, aranyozott feliratozású könyvgerinccel, hiánytalan állapotban.
A szerző, Omar Hajjám (1048-1131) perzsa költő, matematikus, filozófus, csillagász. Hajjám 1074-ben Maliksáh szeldzsuk szultán felkérésére naptárreformot hajtott végre, ami nagyobb pontosságú volt, mint a Gergely-naptár. Ezenkívül az ő nevéhez fűződik a harmadfokú egyenletek megoldása is.
A fordító, Szabó Lőrinc (Miskolc, 1900. március 31. – Budapest, Józsefváros, 1957. október 3.) Kossuth-díjas költő, műfordító. Költői és műfordítói életműve a magyar líra ritka és kivételes teljesítménye. Életműve nemcsak valamely történeti jelen idő eseményeinek átélése, emberi és társadalmi igények bejelentése, hanem a létezés egészében való jelenlét átgondolásának poétikai alkalma. Lírájára a költői mélységek, elvont gondolatok, határozottság és kétségek őszinte megélése a jellemző. Bravúros hasonlatai, meglátásai és spirituális, filozofikus mondanivalója egyetemes igazságok lírai megfogalmazásai.
A kötetről a A Kner-nyomda, kiadványainak tükrében 1882-1944 c. szakmunka említést tesz (1.431 tétel).
Előszó
Részlet a műből:
I.
Ébredj! - fölgyújtva az Ég sátorát
szétűzte az éj csillagtáborát
a Nap s Kelet Vadásza szórja már
a Szultán Tornyára nyílzáporát....
Tovább
Előszó
Részlet a műből:
I.
Ébredj! - fölgyújtva az Ég sátorát
szétűzte az éj csillagtáborát
a Nap s Kelet Vadásza szórja már
a Szultán Tornyára nyílzáporát.
II.
Még föl se szállt a hajnalló homály
s egy titkos égi Hans bezengte már
a korcsmát: "Mért szomjazik kint a nép,
ha a Templom ünnepre készen áll?"
III.
Kakasszó harsant át a reggelen
s bekopogtak: "Hé! nyitni odabenn!
Nincs sok időnk, s ha egyszer elmegyünk,
nem jövünk vissza többé sohasem."
Vissza
Fülszöveg
Omár Khájjám perzsa költő és csillagász, a "sátorcsináló", a 11. század derekán született. Sátorkészítésből ugyan az apja élt, a családjelző melléknévvel azonban őt is felruházta a hagyomány....
Tovább
Fülszöveg
Omár Khájjám perzsa költő és csillagász, a "sátorcsináló", a 11. század derekán született. Sátorkészítésből ugyan az apja élt, a családjelző melléknévvel azonban őt is felruházta a hagyomány. Kitűnő iskoláztatásban részesült, megtanult görögül és arabul, szép költeményeket és ma is nevezetes csillagászati-matematikai értekezéseket írt, magas pártfogóitól jelentős arany évjáradékot kapott, tagja volt 1074-ben a naptárreformáló csillagász-bizottságnak: a tehetség és a szerencse tehát igen magasan kézműves rokonsága fölé emelte. Legfeljebb késő vénségben, amikor elhagyatva és félreismerve rótta vándorútját Bagdad, Mekka és Naisápur között, nyomorában térhetett vissza apja mesterségéhez. 1123-ban halt meg Naisápurban.
Omár költői világnézete friss, eleven, sőt egész modern. A költő az élet maradéktalan kiélését hirdette, az elvétve és mellékesen magasztalt szerelem mellett a gondolattá átszellemült vagy át nem szellemült Bor hedonizmusát, ezt a kissé későbbi és mindenesetre szomorúbb stádiumot az élvezetekben. És valóban, nem valami vígságos dolog a mámornak az a korláttalan ünneplése, amely édes bódulatként árad Omár költészetéből. Az édesség azért kellett neki, mert, mint százezrek és milliók, az életet ő is nagyon keserűnek találta; a bódulat azért, mert a tiszta intellektus körül, ha hinni nem tud, minden vitán és filozófián túl a halál vígasztalansága didereg.
Vissza