Aukciós tétel adatai
Kaposvár, 1944, A szerző magánkiadása (Uj-Somogy Nyomda- és Lapkiadó Részvénytársaság, Kaposvár), 467 p. + [1] p. + [2] t., ill.
Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
Első kiadás. A somogyi betyárvilág. Írta: Gönczi Ferenc.
Szöveg közti, fekete-fehér, feliratozott képekkel illusztrált, valamint előszóval, utószóval, betűrendes név- és tárgymutatóval, részletes tartalomjegyzékkel és a szerzőnél kapható néprajzi munkák listájával kiegészített kötet. A címlapon tollal írt tulajdonosi bejegyzés látható. Nyomtatta a Uj-Somogy Nyomda- és Lapkiadó Részvénytársaság, Kaposváron.
Könyvkötői félbőr kötésben lévő példány, a címfedélre kasírozott, eredeti, feliratozott, illusztrációval ellátott, kiadói címfedéllel, feliratos, ezüstözött díszítéssel ellátott könyvgerinccel, új előzéklapokkal, feliratozatlan, mintás hátlappal, átlagos, hiánytalan állapotban.
A szerző, Gönczi Ferenc (Rádó, 1861. július 29. – Kaposvár, 1948. november 22.) tanító, néprajzkutató, a zalai és somogyi népi kultúra és néprajz avatott szakértője. Kursaneczen, majd Újpesten tanított a helyi iskolákban. Később a fővárosi tanfelügyelőség alkalmazottja lett, majd Somogy vármegyében vállalt tanfelügyelői munkát. Nyugdíjazása után a kaposvári múzeum igazgatója lett. A néprajzi gyűjtőmunkát a Muraközben, Göcsejben és Hetésben végezte. Ő alapozta meg a kaposvári múzeum értékes néprajzi gyűjteményét. 1914-1948 között több mint 3306 néprajzi tárgyat gyűjtött össze, amiket a Vármegyeháza és a Törvényszéki Palota épületében, a Gazdasági és Iparbank pincéjében, a MÁV-internátus emeleti folyosóin és saját házának padlásán tárolt. Ő kérte fel Gönyei Sándort, a Néprajzi Múzeum főtisztjét arra, hogy 1926-1931 között a vármegyét járva jelentős számú fényképfelvételt készítsen a népi élet érdekes mindennapjairól. Mind az összegyűjtött tárgyakat, mind ezeket a fényképeket és más dokumentumokat Gönczi Ferenc nyilvántartásba vette, a tárgyakról tusrajzokat készített, sőt, ha szükség volt rá, leírókartonjaikat színes rajzokkal is kiegészítette. Kiváló ismerője volt a somogyi betyárvilágnak, Göcsej és Hetés vidékének, a muraközi hagyományoknak és a zalamegyei vendek szokásainak.
Előszó
Véletlen adta a gondolatot ahhoz, hogy a mult századnak, különösképpen 60-70-es évei során, Somogyban virágzott betyárvilágot megírjam.
Azelőtt csak annyit tudtam e különös világról, hogy Sobri...
Tovább
Előszó
Véletlen adta a gondolatot ahhoz, hogy a mult századnak, különösképpen 60-70-es évei során, Somogyban virágzott betyárvilágot megírjam.
Azelőtt csak annyit tudtam e különös világról, hogy Sobri Jóska s Patkó Pista hireskedett Dunántúlon s így Somogyban is; a többi, ezen vidéki közbiztonságot zavaró betyáralakról nem hallottam. Somogy törzslakosságának öregebbjei között is ritkán esett róluk szó.
Pedig szép számmal szerepeltek a megyében a »bandákba« összeállott betyárok, élükön az akkoriban neves s egyúttal rettegett vezéreikkel. Annak idején ezek somogyon kívül is híresek voltak, különösen a szomszédos vármegyékben. Haláluk után jórészének a neve elhomályosodott, később pedig majdnem egészen eltünt a nagyközönség emlékezetéből; s most nár csak olyan idős parasztemberek s főleg öreg pásztorok tudnak róluk egyet-mást mondani, akik apáik elbeszéléseit megtartották emlékezetükben.
Vissza