Aukciós tétel adatai
h. n., 1963, Illyés Gyula autográf levele Szekeres György részére, [1] p.
Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
Illyés Gyula költő, író autográf levele Szekeres György részére. [kézirat]
A levél végén Illyés Gyula tollal beírt, jól olvasható aláírása látható.
A levél tárgya: Illyés megköszöni Szekeres Expresszét, majd tájékoztatja, hogy nemsokára indul Tihanyba és ott lesz egy kicsit ismét nyugatos. Kéri, hogy ne kerülje el ha arra jár.
Kelt: 1963. II. 4.
Kézzel írt, hajtogatott, üres hátlappal rendelkező, jó állapotú levél eredeti, tollal címzett, postai bélyegzővel és bélyeggel ellátott, sérült borítékban.
A levelet írta Illyés Gyula (1902-1983), József Attila- és háromszoros Kossuth-díjas költő, író, drámaíró. A Nyugat kiadásában jelent meg első verseskötete (Nehéz föld, 1928). A két háború közötti fiatal magyar költőnemzedék legelismertebb tagjai közé tartozott. Irodalmi műveinek fő megjelenési helye közel másfél évtizedig a Nyugat volt. 1928-tól szoros barátságot ápolt József Attilával, az 1930-as évek elejétől pedig nemzedéke több más jeles tagjával, irodalmi és világnézeti eszmetársaival: Erdélyi Józseffel, Kodolányi Jánossal, Szabó Lőrinccel, Németh Lászlóval és Gelléri Andor Endrével. Több nemzedéktársával együtt a harmincas évek közepén csatlakozott a népi írók mozgalmához, s annak egyik vezető alakja lett. Közös gondolkodásuk eredményeként látott napvilágot 1932-ben a "Tanú" c. lap, egy évvel később pedig Debreceni Káté címmel megszületett egy új, társadalmilag érzékeny népi írói mozgalom cselekvési programja. Babits halála után, 1941-ben a Nyugat örökébe lépő Magyar Csillag szerkesztője lett. 1945 után rövid ideig országgyűlési képviselő volt, majd a Válasz c. folyóirat szerkesztője lett. Az 1956-os forradalom után visszavonultan élt, 1961-ig nem is publikálhatott. 1965-ben és 1966-ban is irodalmi Nobel-díjra jelölték.
A levél címzettje, Szekeres György (1914-1973) újságíró, műfordító, kiadói főszerkesztő. Prágában és Párizsban tanult, 1940-től a Francia Kommunista Párt tagja volt. 1945-ben visszatért Magyarországra és a Szabad Nép külpolitikai rovatvezetője, majd párizsi tudósítója lett. 1948-tól a külügyminisztérium tanácsosaként a római magyar követségen teljesített szolgálatot. 1955-től műfordításokból élt. Később az Európa Kiadó szerkesztőjeként működött, 1963-tól pedig a kiadó irodalmi vezetőjeként dolgozott egészen haláláig.