Miért szerette József Attilát az Isten? (Ancsel Éva filozófus által Aczél György politikusnak dedikált példány)
Papír
, 2 oldal
| Sorozatcím: | |
|---|---|
| Kötetszám: | |
| Nyelv: | Magyar |
| Méret: | 30 cm x 21 cm |
| ISBN: | |
| Aukció vége: |
2024-10-13 20:00
|
Aukciós tétel adatai
Miért szerette József Attilát az Isten?, [2] p.
Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
Szerző által dedikált példány. Miért szerette József Attilát az Isten? Írta: Ancsel Éva. [gépirat]
A gépirat első oldalának tetején a szerző, Ancsel Éva tollal beírt, névre szóló dedikációja olvasható: "Aczél György elvtársnak, nagy szeretettel, Ancsel Éva".
Ancsel Éva jelen írása megjelent a Világosság c. lap 1977-ben kiadott 6-ik számában (335. p.).
A gépirat szövege:
Egy levelében írja, hogy az isten őt nagyon nagyon szeretheti; „mert minden rossz, de bennem nem marad meg rossznak, ha fájdalommá válik.”
Ez volt hát a világgal folytatott anyagcseréjének törvénye, és jó törvény volt, nem pedig kegyetlen. Szerette őt az isten, ha megadta neki ezt a kiváltságot. És egészen biztos, hogy nem ez bánt el vele, sőt! Ezért nem tudott semmi se elbánni vele, se árulás, se átkozottan fölényes jóindulat, - se kevély bünösök, se izgága büntelenek.
Mert hogyan is szeretné azokat az isten, akikben megmarad rossznak, ami rossz. Márpedig megmarad, ha olyasmivé válik, hogy "igy van ez" és "nem kell mellre szivni"...
Azoknak beteg az anyagcseréjük, akik maguk ácsolta emelvényekről mutogatnak ujjal arra, ami rossz, és állnak odafent vidáman - szellemességeik szikraesőjében, szellemességeik petárdáinak pukkanása közt, - mert tul vannak már, ők tudják, hogy pontosan mi mindenen.
S ha a költőről szó esik, azt mondják - azt merik mondani - hogy "szegény" József Attila -, "hát tudvalevő, hogy ővele mi volt."
Egyáltalán nem tudvalevő, hogy ővele mi volt, és egyáltalán nem türhető, ha ama jelzőt merik használni rá, mert hogyan is lehetne szegény, akinek fájdalában legyőzetik minden, ami rossz.
Hanem szegények közt az a legszegényebb, akiben a rossz érdekes információvá alakul át menten, vagy témává, mely további finom analizist érdemel, mig nem a társadalomtudományok legujabb eredményeinek „fényében” tökéletes egzaktsággal interpretálható lesz.
Miként természetesen József Attila fájdalmának szerkezetét is rekonstruálják szorgalmasan, - mohón kutatva kinjainak ujabb tényei után.
És azt mondják, hogy immár másképpen kell lenni azzal ami rossz. Mert manapság próbálja meg az ember a lelkét is modernizálni, s tudvalevő, hogy a fájdalom nem korszerü. Már csak azért sem, mert rengeteg időt igényel, s abból nem fut ilyesmire.
Akad persze ma is, ami rossz, de az többnyire sérelemmé válik, aztán meg buzgó ügyködéssé, hogy emberek az ugynevezett méltánytalanságok ócska tégláival magukat befalazzák. Márpedig az se jó, ha kőművesek falazzák be az embert a házért, hogy álljon, de semmi se rosszabb, mint hogyha önmagát falazza be az ember alacsony és tömzsi panaszfalakkal szemöldökig, -mert ettől épül nehezen és ferdén a ház.
Ennél csak az a borzasztóbb, ha mindaz, ami rossz, ürüggyé és mentséggé válik, hogy emberek egész fiatalon elkótyavetyéljék szárnyaikat, mielőtt megtudnák, hogy volt nekik - akár mindenkinek - ha nem is repülés céljából, inkább azért, mert akinek szárnya van, csak az marad hüségből a földi utakon, s csak az megy el ugy, hogy másoknak azért tüzhelyet, családot remél."
Géppel írt, hajtogatott, tollal készített korrekciókkal ellátott, jó állapotú dokumentum eredeti, tollal címzett borítékban.
A gépiratot dedikálta Ancsel Éva (Budapest, 1927. május 23. – Budapest, 1993. május 1.) állami díjas magyar filozófus, költő, esszéíró, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. 1968-tól a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán oktatott. 1970-től az ELTE Bölcsészettudományi Kar Filozófia Tanszékének adjunktusa majd docense, végül egyetemi tanára volt. Műveiben az etika és a történelemfilozófia érintkezési pontjait kutatta, illetve egy filozófiai antropológia kimunkálásán dolgozott. Ancsel jelentős szerepet töltött be a középiskolai filozófiaoktatás létrejöttében és az általános filozófiai műveltség elterjedésében.
A dedikáció címzettje, Aczél György (Budapest, 1917. augusztus 31. – Bécs, 1991. december 6.) kommunista politikus, a Kádár-korszak legfőbb kultúrpolitikusa, a kulturális élet ideológiai irányítója, az Országos Közművelődési Tanács elnöke, a hírhedt "három T" (tiltott, tűrt, támogatott) politikai irányelvének kidolgozója.
A gépirat első oldalának tetején a szerző, Ancsel Éva tollal beírt, névre szóló dedikációja olvasható: "Aczél György elvtársnak, nagy szeretettel, Ancsel Éva".
Ancsel Éva jelen írása megjelent a Világosság c. lap 1977-ben kiadott 6-ik számában (335. p.).
A gépirat szövege:
"Miért szerette József Attilát az isten?
Egy levelében írja, hogy az isten őt nagyon nagyon szeretheti; „mert minden rossz, de bennem nem marad meg rossznak, ha fájdalommá válik.”
Ez volt hát a világgal folytatott anyagcseréjének törvénye, és jó törvény volt, nem pedig kegyetlen. Szerette őt az isten, ha megadta neki ezt a kiváltságot. És egészen biztos, hogy nem ez bánt el vele, sőt! Ezért nem tudott semmi se elbánni vele, se árulás, se átkozottan fölényes jóindulat, - se kevély bünösök, se izgága büntelenek.
Mert hogyan is szeretné azokat az isten, akikben megmarad rossznak, ami rossz. Márpedig megmarad, ha olyasmivé válik, hogy "igy van ez" és "nem kell mellre szivni"...
Azoknak beteg az anyagcseréjük, akik maguk ácsolta emelvényekről mutogatnak ujjal arra, ami rossz, és állnak odafent vidáman - szellemességeik szikraesőjében, szellemességeik petárdáinak pukkanása közt, - mert tul vannak már, ők tudják, hogy pontosan mi mindenen.
S ha a költőről szó esik, azt mondják - azt merik mondani - hogy "szegény" József Attila -, "hát tudvalevő, hogy ővele mi volt."
Egyáltalán nem tudvalevő, hogy ővele mi volt, és egyáltalán nem türhető, ha ama jelzőt merik használni rá, mert hogyan is lehetne szegény, akinek fájdalában legyőzetik minden, ami rossz.
Hanem szegények közt az a legszegényebb, akiben a rossz érdekes információvá alakul át menten, vagy témává, mely további finom analizist érdemel, mig nem a társadalomtudományok legujabb eredményeinek „fényében” tökéletes egzaktsággal interpretálható lesz.
Miként természetesen József Attila fájdalmának szerkezetét is rekonstruálják szorgalmasan, - mohón kutatva kinjainak ujabb tényei után.
És azt mondják, hogy immár másképpen kell lenni azzal ami rossz. Mert manapság próbálja meg az ember a lelkét is modernizálni, s tudvalevő, hogy a fájdalom nem korszerü. Már csak azért sem, mert rengeteg időt igényel, s abból nem fut ilyesmire.
Akad persze ma is, ami rossz, de az többnyire sérelemmé válik, aztán meg buzgó ügyködéssé, hogy emberek az ugynevezett méltánytalanságok ócska tégláival magukat befalazzák. Márpedig az se jó, ha kőművesek falazzák be az embert a házért, hogy álljon, de semmi se rosszabb, mint hogyha önmagát falazza be az ember alacsony és tömzsi panaszfalakkal szemöldökig, -mert ettől épül nehezen és ferdén a ház.
Ennél csak az a borzasztóbb, ha mindaz, ami rossz, ürüggyé és mentséggé válik, hogy emberek egész fiatalon elkótyavetyéljék szárnyaikat, mielőtt megtudnák, hogy volt nekik - akár mindenkinek - ha nem is repülés céljából, inkább azért, mert akinek szárnya van, csak az marad hüségből a földi utakon, s csak az megy el ugy, hogy másoknak azért tüzhelyet, családot remél."
Géppel írt, hajtogatott, tollal készített korrekciókkal ellátott, jó állapotú dokumentum eredeti, tollal címzett borítékban.
A gépiratot dedikálta Ancsel Éva (Budapest, 1927. május 23. – Budapest, 1993. május 1.) állami díjas magyar filozófus, költő, esszéíró, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. 1968-tól a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán oktatott. 1970-től az ELTE Bölcsészettudományi Kar Filozófia Tanszékének adjunktusa majd docense, végül egyetemi tanára volt. Műveiben az etika és a történelemfilozófia érintkezési pontjait kutatta, illetve egy filozófiai antropológia kimunkálásán dolgozott. Ancsel jelentős szerepet töltött be a középiskolai filozófiaoktatás létrejöttében és az általános filozófiai műveltség elterjedésében.
A dedikáció címzettje, Aczél György (Budapest, 1917. augusztus 31. – Bécs, 1991. december 6.) kommunista politikus, a Kádár-korszak legfőbb kultúrpolitikusa, a kulturális élet ideológiai irányítója, az Országos Közművelődési Tanács elnöke, a hírhedt "három T" (tiltott, tűrt, támogatott) politikai irányelvének kidolgozója.
Tétel sorszám:
146
Kikiáltási ár:
1 Ft
(Minimum licitlépcső: 100 Ft)
Hátralévő idő:
Leütési ár:
Ft
| Amennyiben az utolsó 5 percben licit érkezik, a lejárati időpont további 5 perccel módosul. |
Leütési ár:
22.000 Ft
Licitek száma: 12
Ft
| Minden aukción megnyert tétel után 15% árverési jutalékot számolunk fel, amely jutalékot a megnyert árverést követően a vételár alapján azon felül kell megfizetni! |