Babits Mihály: Recitativ (hasonmás, számozott, bibliofil példány)

Előszó

Részlet a műből: „Szabadító drága szó" A Babits-líra első erőteljes változását, korszakváltását a költő több monográfusa - például Rába György és Kardos Pál - is a tízes évek első felére, a közvélekedéssel ellentétben, még a háborút megelőző évekre teszi. Rába a fordulat jelzőoszlopaként az 1915-ös Recitativ című verset jelöli ki, mely utóhang és előhang is egyben, és betetőzi Babits költészetének 1909 és 1915 közötti átalakulási folyamatát, ami a költő filozófiáját, személyiségrajzát, költői modelljét és poétikai eszköztárát egyaránt érinti. Ennek az átalakulási időszaknak, új nyitánynak lírai tükre az 1916-ban megjelent Recitativ című kötet, mely a Nyugat Szépirodalmi Szemle kiadásában Falus Elek borítójával, egy lángoló rózsafa szecessziós rajzával látott napvilágot. A friss hajtások tűzvirágai a költő szenvedélyes, impulzív érzésvilágával és az első háború világégésével egyaránt összefüggésbe hozhatóak. Az egész verseskönyvre kiterjesztett „recitativ" kifejezés nemcsak a verset ihlető Trisztán és Izolda opera és a recitativo wagneri felfogása által kap átvitt jelentéseket. Egyfelől nagyon is lényeges a referenciális háttér, az 1915 tavaszán látott opera inspirációja, a recitativókból is kibontakozó drámai feszültség, amit Wagner az áriák mellé egyenjogú megszólalási előadási módként állított kifejező-elbeszélő énekek által is felerősített. Az „Ó mért nem lettem én muzsikus?" verskezdet - majd a folytatás is - nemcsak a korábbi énjét feledni, eltörölni vágyó, önmagát belső impulzusaiban kereső ember kiszakadó sóhaja, vágya, önmagára ébredése, hanem egy jóval kötetlenebb, az élőbeszédhez és a lírai én alanyiságához közelítő versbeszéd megmutatkozása is. S bár a vers keletkezésének háttere, a Révész Ilus iránti reménytelen szerelem belső drámájának megélése, ami megvilágítja az opera Babitsra gyakorolt hatásának miértjét és mértékét is, a „lírai regény" versei közé sorolná a címadó darabot, a költő mégis az utolsó ciklusba, a háborús költemények közé illesztette. Ez a több szempontból is jelentős gesztus - a kötet címével együtt - a megújuló ars poetica egyik jelentős megnyilatkozásának rangjára emelte e verset, és a kifejezés jelentéskörét a kötetre vonatkoztathatóan erőteljesen kiterjesztette. Vissza