Aukciós tétel adatai
Murska Sobota [Muraszombat], 1973, Pomurska Zalozba (Joze Moskric, Ljubljana), 285 p. + [3] p., ill.
Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
Fordító által dedikált példány. Az apostol. / Apostol. Írta: Petőfi Sándor. Szlovénra fordította: Hradil Joze.
Az előzéklapon a fordító, Joze Hradil tollal beírt, névre szóló, nehezen olvasható, szlovén nyelvű dedikációja látható: "Tovarisu in prijatelj Lőrinczu v spomin na prvi obisk Pomurski zalozbi ... knjiga, ki je zlahtni produkt kulturnega sodelovánja med sosednima moradama: madzarskim in slovenskim. Joze Hradil urednik. M. Sobota 11 ... 74".
Megjelent a költő százötvenedik évfordulójára. Néhány szöveg közti, fekete-fehér képpel illusztrált kötet. Az utószót írta: Stefan Barbaric. Illusztrálta és a védőborítót tervezte: Gábor Zoltán.
Kiadói egészvászon kötésben lévő példány, feliratos címfedéllel és könyvgerinccel, tiszta belívekkel, hiánytalan állapotban, feliratozott, illusztrációval ellátott, fülszöveges, kiadói borítófedélben.
A kötetet dedikálta, Joze Hradil (1935-2015) szlovén író, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tiszteletbeli tagja. Hradil a Pomurska zalozba kiadó szerkesztője volt. Három szótárt írt, valamint 2012-ben kiadta Slike brez obrazov című önéletrajzi regényét, ami magyar nyelven is megjelent Képek arc nélkül címmel. Főként prózai műveket fordított (Örkény István, Kertész Imre, Esterházy Péter, Nádas Péter, Dragomán György, stb.), valamint Molnár Ferenc és Örkény István drámáit is átültetett szlovén nyelvre. Munkásságáért 1986-ban kitüntették a Pro Litteris Hungaricis érmével.
Előszó
Részlet a kötetből:
Sötét a város, ráfeküdt az éj.
Más tájakon kalandoz a hold,
S a csillagok behunyták
Arany szemeiket.
Olyan fekete a világ,
Mint a kibérlett lelkiismeret.
Egyetlenegy kicsiny fény
Csillámlik ott fönn a magasban
Bágyadtan s haldokolva,
Mint a beteg merengőnek szeme,
Mint a végső remény.
Padlásszobának halvány mécse az.
Ki virraszt ott e mécs világa mellett?
Ki virraszt ott fönn a magasban?
Két testvér: a nyomor és az erény!
Nagy itt, nagy itten a nyomor,
Alig hogy elfér e kicsiny szobában.
Kicsiny szobácska, mint a fecskefészek,
S a fecskefészeknél nem díszesebb.
Kietlen, puszta mind a négy fal,
Azaz hogy puszta volna, ha
Ki nem cifrázta volna a penész
S csikosra nem festette volna az
Eső, mely a padláson át befoly...
Aláhuzódik az
Eső vastag nyoma,
Mint gazdagok lakában
A csengetyűzsinor.
A lég olyan nyomasztó
A sóhajoktól s a penész szagától!
A nagy urak kutyái tán,
Amelyek jobb tanyához szoktanak,
Eldöglenének e helyen.
Vissza