Streit, Jakob: És lőn világosság

Előszó

Részlet a kötetből: A világ kezdete A régmúlt időkben nem volt még Föld, nem voltak még felhők és csillagok, még csak a Nap sem létezett. Körös-körül sötétség honolt akkoriban. Nem ugrándoztak állatok, egyetlen madár sem repdesett. Hogyan is repülhetett volna, hiszen még világ sem volt. De hát mi létezett akkor? - Egy ég, igen, az létezett, egy felső világ, magasan, messze a mi csillagaink fölött. És Isten szeme úgy ragyogott az égen, mint egy nap. A kisebb angyalok egyáltalán nem tudtak isten szemébe nézni, és megvakította volna őket. A nagy angyalok azonban egy kicsit belenézhettek Isten szemébe, trónja közelébe is léphettek, mikor Istennek mondani akartak valamit. Az egekben szép muzsika, hegedű, furulya és hárfa hangja szólt, az angyalok hosszú dalokat énekeltek, és amikor egy koncert véget rét, azonnal felcsendült a következő. Néhány angyal arany csillagokat varázsolt Isten kék köpenyére, mások pedig fénysugarakat fogtak és drágakövekké gyúrták... így minden csupa pompa és csoda volt. Egyszer két nagy angyal imádkozott Isten trónja előtt. Amikor felemelkedtek, szálltak együtt az égen át, mert Isten trónja legfölül volt, mint hegyen a hegycsúcs. Hirtelen megállt az egyik angyal, Lucifer. Nézte az ég pompáját, figyelte ragyogó égi ruháját és azt gondolta: "Milyen jó is lehet istennek lenni! De az én ruhám majdnem oly ragyogó, mint Isten ruhája. A fényruhámban én is ülhetnék trónon!" Ahogy így gondolkozott, egy kis felhőcske jelent meg a homloka előtt, akár egy pókháló. A szíve fölé ereszkedve a felhő egy foltot ejtett a ruháján. Lucifer megijedt, mikor meglátta és egyik szárnyával gyorsan eltakarta. Vissza