Csókos Varga Györgyi: Festés, szövés

Előszó

Könyvem 1978-ban kiadott gyermekhangra írott szövegét akkor az első kísérleteink munkanaplóiból válogattam. A rajzok, fényképek az etyeki öregeink mellett a játékban, és a játékos tanulásban részt vevő gyerekek tevékenységét mutatják. Sokfelől jött telepes családok hozták töredékemlékeiket, a régi szokások és tárgyak töredékeit. Székelyek, felvidékiek, alföldiek és maradék svábok, mind különböző életformák romjaiból kezdtek ,,építkezni". Hallgatag emberek bizalmát évek alatt sikerült csak elnyernünk. Első kérdezősködéseimre néha ilyen választ kaptam: ,,Már egyszer összeírtam mindent!" Mi mindent hagytak ,,otthon", s mit veszítettek útközben s a telepítés után, hogy éltek, mit szőttek, van-e még valami a régi együtt töltött évek alatt miért gyűjtöttük a romos szövőszékeket, a székely osztovátákat, a sváb pándlstuleleket, a palóc szátyvákat, vetőfákat, gerebeneket... A tárgyak nevét, a szép szerszámok működésének, használatának lehetőségeit. A gyermekek és unokák ezekből a helyreállított ,,képekből", újraélt és újra megértett munkafolyamatokból tanulták tisztelni és szeretni a valamikori nép, a nagymamák és nagyapák kemény, szigorú és szép életének műveit. Nem dolgozhattam úgy, mint a néprajz tudós kutatói. Senki nem találhat ebben a könyvben rendszerező, céltudatos vizsgálódás következtében felhalmozott tananyagot, az etyeki nép művészetének tárgyalása és szakszerű ismertetése nem az én feladatom. Emberekkel találkoztunk és tárgyaikkal, melyeket sokan keserűségükben égettek el. Vagy el se hozhattak. Csak kezükkel mutatják a méreteket, formát, láthatatlanná lett szerszámokat idéznek, vagy egészen elfelejtett szavak után kutatnak: ,,Várjon csak, az úgy volt..." ,,Én már nem emlékszem, de néném odahaza..." Eljártam oda, haza, és kerestem a megkezdett mondatok másik felét: szerszámok hiányzó részeit, kottákat, darabka szőtteseket, régi festőrecepteket... Így bővíthető a régi könyvem, s már nemcsak én keresek, kérdezek, hanem sokat segítenek, s örömmel halmozzuk kincseinket, használjuk és tanítjuk, amit lehet. Nem folytathattuk úgy, ahogy a régi közösségek megszokott életük formájában szokták. Gyermekek számára játékos foglalkozásokat szervezünk, s így megismerhetik a nekik is érdekes, vidám munkákat, amiket régen nagyanyáik, anyáik mellett láthattak és játszva tanultak, otthon, fonóban, más közös munkákban. Régen így mondhatták: ,,Eleget láttam anyámtól, nekem ezt nem is kellett tanulni... fogtam az orsót és fontam, titkon beleültem az osztovátába, s kezdtem szőni..." Érdeklődő és játékos kedvű, játszani tudó felnőtteknek is szól ez a könyv. Remélem örömüket lelik benne. Vissza