Gyetvai Péter: A Tiszai korona-kerület telepítéstörténete I-III.

Előszó

A történelmi ismeretek kutatói és kedvelői előtt minden hiteles történeti adat közérdeklődésre tarthat számot. A telepítés-történet művelésének Európában már régi hagyományai vannak, de a magyar néptömegek mozgásának, hullámzásának, vándorlásának a kutatása csak újabb keletű. Még ebben is volt évtizedekre szóló megtorpanás, s ha az utóbbi időben a helytörténet, a település kutatása fel is lendült, igazi telepítési anyagot ezek művelői alig hoztak felszínre. Könyvünk a történelmi Magyarország népei közül talán a legelhagyatottabbnak, a magyar parasztságnak, elsősorban a XVIII. sz. II. felébeni és a XIX. sz. legelejei nagy népmozgásáról akar egy szűkebb területre vonatkozólag tényleges adatokkal ismertetést adni. A Tiszai, vagy a Tiszán inneni korona-kerület a Tisza folyó jobb partján, az egykori Bács-Bodrog vármegyében feküdt. A cím nem jelöli a kort, mert köztudottnak veszi, hogy ez a vidék 160 évik török hódoltsági terület volt az egész Alfölddel együtt. E hosszú megszállás alatt ez az országrész szinte tökéletesen elnéptelenedett, s így telepítésről csak a felszabadító háborúk után: a XVIII. és XIX. századokban lehetett szó. Vázoljuk azonban e vidékek múltját is, éppen a lakosság, tehát a település szemszögéből, a honfoglalástól kezdve. ,,Telepítéstörténet"-et mondunk akkor, amikor ebben a korban volt német és némi szlovák telepítés, de intézményes magyar telepítésről valóban alig beszélhettünk. Ilyesmi csak a XIX. század második felében és a XX. században fordult elő. A magyarság a XVI. századtól a XIX. század közepéig legfeljebb települt. Tekintettel azonban arra, hogy a külföldi szakirodalomban is a legelfogadottabb szó e népmozgásra a ,,telepítéstörténet" (Siedlungsgeschichte), azért ezt a szót használjuk. A ,,korona-kerület" telepítéstörténetét inkább csak az egyes helységek kezdeti éveiből, évtizedeiből adjuk. A XIX. század eleje utáni történeti vagy telepítési anyagot csak elvétve érintünk. Három könyvre osztjuk fel anyagunkat. Az I. könyv I. része a kerület területének régebbi, a II. rész a XVIII. sz. közepe utáni lakosságát, meg történetét vizsgálja. A II. könyv a magyar a magyar lakosoknak mintegy 37 000 cédulán összegyűjtött névanyagát tartalmazza (Adattár) a 10 + 1 helység újratelepítésének kezdeti idejéből, a lehetőségek szerint bizonyos családrekonstrukcióval és - ahol megállapítható volt - a származáshely megjelölésével. Ez ad támpontot a családkutatáshoz is. A III. könyv egy Tisza menti földműves család leszármazását próbálja felvázolni, néhány vonalon visszamenőleg a XVI. század közepéig. Ez az első ismert nagyobb mérvű kísérlet annak alátámasztására, hogy nemcsak uralkodói és főrangú, vagy birtokos nemesi családok családfáját lehet hiteles adatok alapján több évszázadra visszavezetni. Reméljük, hogy főleg a Kalocsai Érseki Levéltárban felfedezett és eddig a kutatók által fel nem tárt, de az országos és egyéb levéltárakban, valamint könyvtárakban végzett hosszas és alapos búvárkodással felkelt bőséges kiegészítő és eddig nagyrészt szintén ismeretlen forrásanyag közlésével a magyarság telepítéstörténetéhez és az érintett családok leszármazásának összeállításához értékes adalékkal járulunk hozzá. Vissza