Előszó
Nagy örömmel olvastam Miss Mary Elizabeth Stevens egykori leveleit. Különösen azért, mert a levelekben szereplő Andrássy gyermekek - tanítványai: Duci és Ilona - az én gyerekkoromban mostohanagyapám, Duci bácsi, és a nővére, Lonki néni voltak, akiket persze közelről ismertem. A harmadik gyerek, Tivadar - nagyapám - volt az egyetlen közülük, akit nem ismertem, mert korán meghalt, aránylag fiatalon. Duci bácsi és Lonki néni volt a kiterjedt rokonság központja, mindenki szerette és tisztelte őket, kedves, melegszívű jelenlétük nélkül valahogy a világot sem lehetett volna elképzelni. Felejthetetlen élményt jelent, hogy most, utólag megismerhettem gyermekkori életüket a családi körben, és éppen abban az igazán izgalmas időszakban - a kiegyezés és a koronázás idején -, amikor édesapjuk miniszterelnök, és, ahogy Miss Stevens írja, Magyarország legfontosabb személyisége lett.
Vissza