Órigenész: Kommentár az Énekek énekéhez

Előszó

Az Énekek éneke a Biblia talán legkülönlegesebb könyve. Ha közvetlen értelemben olvassuk, profán és nagyon is testi szerelmi énekek gyűjteménye, ha allegorikusan értjük, Istennek és az Ő népének, vagy Isten Igéjének és a léleknek a kapcsolatát megéneklő költemény. Hogy melyik értelem az igazi? Az eredeti valószínűleg az első, a profán, de ez még nem jelenti, hogy ez az egyedüli lehetséges értelmezés. Az mindenesetre bizonyos, hogy mind a zsidó, mind a keresztény hivatalos felfogás mindig ragaszkodott az allegorikus értelmezéshez, és erélyesen fellépett azokkal szemben, akik profánul próbálták érteni. Az allegorikus értelmezést megkönnyíti, hogy a Szentírás (főleg a prófétai könyvek) számtalanszor írja le Isten és a zsidóság kapcsolatát a szerelem és házasság képeivel: Izrael a szép, szemérmes menyasszony, aki menyegzőjére készül; a parázna asszony, aki megcsalja törvényes urát, a rossz feleség, akinek ura kiadja a válólevelet. Az Énekek éneke egyes mondatait már a jeruzsálemi templom lerombolása előtt Júdásra értették. A templom lerombolása és a Bar Kochba-felkelés közti időszakban feltehetőleg az egész könyvet úgy értelmezték, hogy az a Shekinah (Isten jelenléte a világban) és Izrael kapcsolatát beszéli el allegorikusan, az Egyiptomból való kivonulástól kezdve. Vissza

Fülszöveg

Óvok és figyelmeztetek mindenkit, aki még nem szabadult meg a test és a vér háborgásaitól és nem mondott le az anyagi természet szeretetéről, hogy teljes mértékben tartózkodjék e könyv olvasásától... Vissza