Előszó
Részlet a műből:
Makkos, a kis álomszuszék, ijedezve pillantott szét. Elhessent a téli álma, fölfigyelt a kinti zajra: recsegésre-ropogásra. Hamarjában a szarkára esett a szeme pillantása. Milyen...
Tovább
Előszó
Részlet a műből:
Makkos, a kis álomszuszék, ijedezve pillantott szét. Elhessent a téli álma, fölfigyelt a kinti zajra: recsegésre-ropogásra. Hamarjában a szarkára esett a szeme pillantása. Milyen jó, hogy befogadta albérlőnek, most van társa. Költögette, ráncigálta:
- Csóri! Csóri!! Ébredezz! Én úgy félek, alig élek, kedves szarkám, mondd, mi ez, ez a rics-recs-ropi nesz?
- Álmos vagyok Makkoskám!
Csóri! Csóri! Hallgass rám! Fél szemeddel pillants ki; csak nem a mi odúfánkat fűrészeli valaki? Jaj, ki lehet, mi lehet?
- Cser-csör, kitekinthetek. Mackó töri a jeget! Ropognak a jégcsapok, én meg - huss - itt se vagyok.
Illa berek! Nádas erek! Bükkfa iránt útnak eredt. Szárnyát repülésre tárta, többé nem is nézett hátra, az odúra, a barátra.
Vissza