Tiefenthaler József, Dr.: Sötét napok - Ötvenhat nap a Gestapo börtöneiben (dedikált példány) (Borítóterv: Jeges Ernő)
Ötvenhat nap a Gestapo börtöneiben
Szerző
Dr. Tiefenthaler József
Szent István Társulat
(Budapest)
Kiadói varrott papírkötés
, 118 oldal
Sorozatcím: |
|
Kötetszám: |
|
Nyelv: |
Magyar
|
Méret: |
19 cm x 13 cm
|
ISBN: |
|
Aukció vége: |
2024-09-15 20:00
|
Aukciós tétel adatai
Budapest, [1945], Szent-István Társulat (Stephaneum Nyomda, Bp.), 118 p. + [5] p.
Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
Szerző által dedikált példány. Első kiadás. Sötét napok. Ötvenhat nap a Gestapo börtöneiben. Írta: Dr. Tiefenthaler József.
A címlapon a szerző, Dr. Tiefenthaler József tollal beírt dedikációja olvasható: "Szeretettel 1946 I/16. Tiefenthaler".
A borítót tervezte: Jeges Ernő. Tartalomjegyzékkel és a szerző műveinek jegyzékével kiegészített kötet. Nyomtatta a Stephaneum Nyomda, Budapesten.
Kiadói varrott papírkötésben lévő példány feliratozatlan címfedéllel és hátlappal, hiánytalan állapotban, több színnel feliratozott, a gerinc mentén a könyvre ragasztott kiadói borítófedélen.
A szerző, Tiefenthaler József (Lakompak, 1884. szeptember 17. - Esztergom, 1951. április 18.) kanonok. 1909-ben szentelték pappá. 1911-től a budapesti Örökimádás-templom lelkésze, 1915-től a Pázmáneum spirituálisa volt. 1926-ban kinevezték a budai Szt. Imre Kollégium igazgatójának. 1944. decemberében a Gestapo leleplezte, hogy a kollégiumban üldözötteket bujtatott. A Fő utcába, majd a Parlament pincéjébe, végül a budai várban székelő Belügyminisztériumba hurcolták, ahonnan 1945. február 13-án szabadult. Később esztergomi mesterkanonok majd plébános, utána helynök lett. A Gestapo börtöneiben töltött napjait könyvalakban is közre adta (Sötét napok, Bp. 1945).
Előszó
Részlet a könyvből:
A Gestapo karjaiban.
A magyar sors végleg 1944 március 19-én dőlt el, amikor Németország katonailag megszállotta hazánkat. A galád katonai megszállásig még remélhető volt,...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
A Gestapo karjaiban.
A magyar sors végleg 1944 március 19-én dőlt el, amikor Németország katonailag megszállotta hazánkat. A galád katonai megszállásig még remélhető volt, hogy talán sikerül - szokásos ingadozó politikánkkal - szerencsétlen hadüzeneteinket némileg meg nem történtté varázsolni. De a német katonai megszállással való gyáva együttműködés és a közös harc esztelen elhatározása megpecsételte tragikus sorsunkat.
Elsőnek beköszöntöttek az angol bombázások. Az együgyűek mégis bíztak Budapest megmenekülésében. Ezért egész Kelet-Magyarország idetódult. Nyilt város lesz! - mondogatták egymásnak. Pedig a pápa alig tudta Rómát nyilt várossá nyilváníttatni. Budapestről egyelőre a bútorokat mentették vidékre. Különben a főváros élete az esti légó-elsötétítésig zavartalanul gördült tovább. Volt villany, élelem, forgalom vasúton és országutakon. Még a tél eleje is ebben a jegyben indult el. Fűtés melegítette az otthonunkat. Csak mindig több időt kellett tölteni az óvóhelyeken. A színházak se álltak le. Mindössze korábban zártak. így sikerült ideig-óráig elkendőzni a valóságot.
Már december 16-át jelzett a naptár, amikor az Operaház a Fidelióra hívta bérlőit. Köztük a Budai Szent Imre kollégiumot is. A fiúk nagyon bíztattak, hogy tartsak velük, pedig igazán nem volt hozzá hangulatom.
Vissza
Tartalom
1. A Gestapo karjaiban 3
2. A Fő-utcában 14
3. A parlamentben 44
4. A belügyminisztériumban 65
5. Hazafelé 96
Vissza