Szűcs Sándor: A régi Sárrét világa

Előszó

Részlet a kötetből: Ha a térképet nézegetjük, szemünkbe ötlik, hogy azon a helyen, amelyet Püspökladány, Szerep, Sárrétudvari, Biharnagybajom, Nagyrábé, Bihartorda, Bakonszeg, Darvas, Füzesgyarmat, Szeghalom, Dévaványa, Turkeve, Kisujszállás és Karcag közt húzható vonallal keríthetnénk körül, nincs egyetlen falu se. így van ez a valóságban is. Nem is települhetett ide falu, mert a mult század közepéig, amíg szabályozatlan folyóink kényük-kedvükre locsolgatták a földjeinket, ez a kiterjedt lapály volt a Nagysárrét magva. Feneketlen mocsár, amit az utak is messzire elkerültek. A Bakonszegnél medrét veszítő öreg Berettyó vize itt terült szét és csak Szerep alatt, Bihar, Békés, Jásznagykunszolnok hármashatára táján szorult ismét holmi sekélyes mederbe. De elfért itt még a Tisza vize is! A Mirhófoknál kiömlő áradást a Kakatér, Mérges, Cinaderék vezette el idáig. A Tiszaszőlősnél partot bontó víz a Tinósdéren, Oktalanlaposán és a Zádoréren jött. A Tiszadobnál kilépő áradást pedig a Hortobágy folyócska szállította. Ennek medre mentén Karcag és Nádudvar. közt az Ágota csárdáig nyúlt fel a Nagysárrét s rokonságot tartott a kunmadarasi nagy réttel és a hortobágyi morotvákkal. Vissza