Abody Béla: Gyere velem operába! (dedikált példány) (Borítóterv: Szűr Szabó József)

Előszó

Ennek a könyvnek teljesen nyílt, pontosan megfogalmazható pedagógiai, sőt propagandacélja van. S most nagyot lélegzem, hogy mindjárt az első mondatban túlestem a vallomáson. Abban a reményben, hogy megkönnyebbülésem a könyvbeli szabad mozgásomat is segítheti. Nem kell "finomítani" a célkitűzést, nem kell körülírnom azt, amiről egyenes beszéddel is tájékoztathatom a remélt olvasót; nyíltan kínálhatom portékámat. Ez a vallomás, ha jobban meggondolom, már korábban is megtörtént, könyvem címében. Kitűnő cím! (Nyugodtan dicsérhetem, mert nem én találtam ki. Remélem, már a lelkes dicséretből megsejtette az olvasó...) Gyere velem operába! Egészen pontosan erről van szó. Nem tudom, hogy életem nagyjából sikeresnek vagy sikerületlennek tekinthető-e; e kérdéssel nem is sokat foglalkozom ma már. Utólag aligha korrigálható; legfeljebb a visszaemlékező képzelet módosíthat rajta, mai szükségleteim szerint. Környezetemet sem tartom illetékesnek a végleges ítélkezésre, sem jóakaróimat, sem ellenségeimet. Annyi azonban bizonyos, hogy legerősebb és legtisztább örömeim jó része az operahallgatáshoz kapcsolódik. Másfajta élményeimet hiába próbálnám bárkire is rátukmálni, ehhez alkat és élethelyzetek azonos összjátéka, jósors és balszerencse egyazon permutációja kellene; ez ügyben hát nem vállalkozhatok semmiféle segítésre, oktatásra, kalauzolásra. De amit az operától - a mindenkinek egyaránt kínálkozó operától - kaptam, semmiféleképpen sem titok, nem külön bejáratú, egyéni módszer eredménye. Ittam egy kiapadhatatlan forrásból, s ez jólesett, ennyi az egész. Vissza