Győri Imre/Kázméri Kázmér: Kun Béláék 131 napos rémuralma (Tiltólistás kötet)
Szerző
Győri Imre
Szerkesztő
Győri Imre
Kázméri Kázmér
Csorba Béla
Kiadói tűzött papírkötés
, 64 oldal
Sorozatcím: |
|
Kötetszám: |
|
Nyelv: |
Magyar
|
Méret: |
22 cm x 15 cm
|
ISBN: |
|
Aukció vége: |
2024-07-21 20:00
|
Aukciós tétel adatai
[Budapest], é. n., Csorba Béla (Helios Sajtóipari Üzem, Bp.), 64 p., ill.
Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
Első kiadás. Kun Béláék 131 napos rémuralma. Szerkesztették: Győri Imre és Kázméri Kázmér.
A fedlap illusztrációját "Dezső" készítette. A címfedél verzóján illusztrációval és névvel ellátott Ex-libris címke látható. Nyomtatta a Helios Sajtóipari Üzem, Budapesten.
Kiadói tűzött papírkötésben lévő példány feliratozott, illusztrációval ellátott, hiányos címfedéllel, feliratozatlan, hiányos, javított, könyvgerinccel, körbevágatlan belívekkel, feliratozatlan hátlappal.
Kun Béla /szül. Kohn Béla/ (Lele, 1886. február 20. – Moszkva, 1938. augusztus 29.) újságíró, kommunista politikus, a Magyarországi Tanácsköztársaság vezetője. Kolozsvári, majd nagyváradi újságíró, a Kolozsvári Munkásbiztosító Pénztár titkára és a Magyarországi Szociáldemokrata Párt tagja volt. Oroszországban a Pravda, az Izvesztyija és más baloldali lapok szerkesztőjeként tevékenykedett. Garbai Sándorral együtt kialakította a Tanácsköztársaságot, valamint a Forradalmi Kormányzótanács tagjaként, illetve külügyi és hadügyi népbiztosként is munkálkodott. A Tanácsköztársaság bukása után Oroszországba menekült és belépett a Vörös Hadseregbe. A kommunizmus radikális megvalósítására törekedett. Egyike volt azoknak, akik az 1938-'39-es sztálini tisztogatás áldozatai lettek.
A kötet szerepel a Magyar Ideiglenes Nemzetgyűlés által 1945/1946-ban összeállított „Fasiszta szellemű, antidemokratikus és szovjetellenes sajtótermékek I-IV.” címmel megnevezett zárolt könyvek tételes és hivatalos listáján.
Előszó
Szinte félve nyulunk a tollhoz; félve és habozva, amikor papirra akarjuk vetni a közelmult idők szörnyűségeit. Hát krónikába kell-e szedni ezeket az eseményeket? Avagy nem jobb volna-e a feledés...
Tovább
Előszó
Szinte félve nyulunk a tollhoz; félve és habozva, amikor papirra akarjuk vetni a közelmult idők szörnyűségeit. Hát krónikába kell-e szedni ezeket az eseményeket? Avagy nem jobb volna-e a feledés legsürübb leplét boritani az egészre? Ha ki lehetne vájni emlékezetünkből, az egész történelemből mindazt, ami e rettentő hónapok alatt történt; ha ugy el lehetne feledni ezt a 131 napot, mint valami sötét, gonosz álmot! De nem lehet. A magyarországi kommunizmus nem álom volt, hanem a legvéresebb valóság: véres romok, véres tetemekből rakott óriás hekatombák tanuskodnak erről a borzalmas valóságról, egy elpusztitott ország romjai, az ártatlanul legyilkoltak ezreinek hullahegyei!...
Mi azonban most, - és ezt sietünk jóeleve hangsulyozni, - nem történelmet irunk, az ugynevezett oknyomozó történelem majd leszáll fáklyájával az események és lelkek mélységeibe és megvilágitja az alvilági erőket, amleyek e szörnyeteget az uj idők méhének apokaliptikus csodáját, a magyar bolsevizmust létrehozták.
Vissza