Szőnyi Gábor/Füredi János: A pszichoterápia tankönyve

Fülszöveg

A huszadik század a lelki eszközökkel végzett gyógyítás, a pszichoterápia évszázada is. Freud Álomfejtése 1900-ben jelent meg, a pszichoanalízis kialakította a pszichoterápiás helyzet modelljét, a huszas években kidolgozták a személyes terápiás tapasztalást is magába foglaló speciális képzést. A vezető pszichológiai irányzatok - a magatartás-lélektan, a humanisztikus pszichológia, a mélylélektan különböző ágai - létrehozták a maguk pszichoterápiás eljárásait. Megjelentek a csoport-módszerek, majd a családterápiák. A sokszínűségben a tájékozódás egyre nehezebb.
A század elejére visszanyúló történeti előzmények után hazánkban az utóbbi két évtizedben vált a pszichoterápia önálló szakmává: 1984 óta képesítés, 1993 óta szakképesítés. Mindez sürgetővé tette egy tankönyv megjelentetését.
A könyv felépítésében követi a pszichoterápiás képzés kettős felépítését: tárgyalja a gyakorlat közös kérdéseit és a specifikus eljárásokat. Az általános rész a terápiás kapcsolatot állítja a középpontba, a terápiás helyzet alapelemeitől kezdve veszi sorra a praxis legfontosabb jellemzőit, gondjait. A részletes rész azokat az eljárásokat mutatja be, melyek a hazai gyakorlat elfogadott módszerei közé tartoznak. Külön kerül tárgyalásra néhány kiemelt alkalmazási terület, a határterületi összefüggések, a képzés, a kutatás, az etika témája.
A pszichoterápia első hazai egyetemi tankönyve elsősorban leendő és gyakorló pszichoterapeutáknak, a "pszicho"-szakmák művelőinek készült, de haszonnal forgathatja mindenki, aki a segítő szakmákban dolgozik. Vissza