Csöndes Hubertusz: Rózsa Sándor a vadnyugaton

Fülszöveg

Álltak szemben egymással. A szél fújt, Stoller cowboynadrágja úgy lobogott, mintha álló helyzetében is futott volna. Látni nem lehetett, mert ugyan ki a rosseb nézelődik ilyenkor másfelé, de hallani annál inkább, hogy a környező házakban ablakok nyíltak. Emberi szavak sutyorogtak a levegőben. Na nézd csak! Hát mégsem mentek világgá az éjjel. Lesik az ingyenes előadást.
Álltak szemben egymással. Rózsa Sándor gyomra megkordult. Régen evett. Lehet, hogy többé már nem is fog? Nagy kedve támadt egy kis avas szalonnára. Vajon a fejvadász éhes-e? Könnyen lehet, mert biztos jól tudja, hogy teli gyomorral kopik az ember gyorsasága.
Álltak szemben egymással. Zebulon Stoller mintha csak bábu lett volna. Fikarcnyit sem mozdult, csak a nadrágját lobogtatta a szél. Alex arra gondolt, hogy mi van, ha tényleg csak bábu, és az igazi Stoller ott van a háta mögött. Valami belső erő arra akarta mindenáron kényszeríteni, hogy forduljon meg. Ellenállt a kísértésnek. Tudta, hogy csak előre figyelhet.
Álltak szemben egymással. Néma csend volt már, a nézőközönség sem pusmogott tovább, szóval nem lehetett rájuk panasz. Sándornak hugyoznia is kellett volna. Mióta kibújt a pincéből, nem mert. Bezzeg a Zebulon! Az biztos kipisálta magát kedvére!
Álltak szemben egymással. Megfordult a szél, érezte arcán ezt a betyár, és a Stoller nadrágja is másként kezdett el lobogni. A fegyverbolt tetején nagyot nyikordult a szélkakas. Hosszú idő óta ez volt az első igazi zaj, a húrok szakadásig feszültek, zsiborogni kezdtek az idegek, Rózsa Sándor füle csengett, és végigviharzott rajta a készültség.
Mmmost! Vissza